Nagyon izgalams új dolgok történnek mostanában velem.Már régóta terbe van véve, hogy együtt elmegyünk korcsolyázni, de vagy az idő nem volt olyan, vagy ugye betegek voltunk. Így most vasárnap kaptunk a lehetőségen és elmentünk együtt a műjégre, hogy életemben először kipróbáljam a korcsolyázást. Azt tudni kell, hogy egy mesefilmnek köszönhetően, nagyon tetszik ez a dolog sokat beszélünk róla. És azt az információ is meg kell, hogy osszam, hogy mamsznak az volt az álma amikor megtudta, hogy kislány leszek, hogy egy kis jégtáncost farag belőlem, csilli villi ruhában :) Persze ekkor még nem tudta a butus, hogy én nem olyan leszek mint ő iciri piciri kis vékony kislány, hanem egy igazi energiabomba, aki magas és erős minden porcikáján izom van! Szóval mint az apukámnak. Nem kimondottan jégtáncos alkat, de erre majd a következő bejegyzésemben visszatérek, mármint a sporthoz. Na szóval kiértünk a városligetbe, és megláttam a hatalmas jeget, az embereket ahogy csúsznak, rögtön kedvet kaptam. Papsznak és nekem béreltünk korcsolyát, hiszen sajátom még nincsen, de ha tetszik a dolog akkor persze majd beszerzünk egyet, hercegnőset szeretnék rózsaszín (ennek mikor lesz vége...) Mamsz volt a ruhatáras, és forró tea cipelő a jég mellett, mi pedig a papissal rámentünk a jégre. És bizony csúszott. Mondtam is: Ez nagyon csúszós! Mivel papsz nagyon ügyesen korcsolyázik, megy mint a meszes ezért elkezdett engem tanítani, hogy mit hogyan csináljak. Azt nem nagyon értem még, hogy nem kell lépkedni, csak csúszni. Volt hogy engedtem, hogy a papsz fogja a kezemet és ő húzott, de a legjobban azt élveztem amikor az ölébe vett és együtt száguldoztunk. Úgy vigyorogtam, nagyon tetszett! Mamszt néha a szívinfartus keringette, mert nagyon félt, hogy valaki felborít minket, de persze azért próbáltunk óvatosak lenni (máramennyire ők ketten azok tudnak lenni). Egy félórát bóhockodtunk a jégen, én minden kör után mentem mamszhoz teát inni. Elsőre ennyi elég is volt, az a fontos, hogy tetszett a dolog és nagyon jól éreztünk magunkat a friss levegőn. Oktatásra még nem mehetek 4 éves kortól ajánlott ez is, mint minden más. Majd meglátjuk, mindenesetre ezt is kipróbáltuk és egy szuper vasárnapunk lett. Jól megéheztünk, ezért én amikor belültünk a kocsiba kiadtam a parancsot: menjünk kajálni egy étterembe, jó?! Ettünk finom levest, és palacsintát a kedvenc éttermünkben. Aztán egy közös alvás után, mamsz úgy döntött, hogy a farsangra való tekintetre és nagymamájára aki isteni fánkot tudott sütni, mi is megpróbálkozunk ezzel. Nem tudtuk mibe vágjuk a fejszénket szerintem, mert nem voltak meg a kellő eszközök hozzá, de aztán közösen mindent megoldottunk, és ahhoz képest, hogy most csináltuk először szerintem egész jó lett, mert mindenki evett belőle :) Az este, pedig úgy ért véget, hogy amikor a mamsz ott hagyott minket a konyhában pár percre, arra jött vissza, hogy a maradék tésztával dobáljuk egymást a papszal. Hát igen, gyerekek :) De legalább nem unatkozom melletük egy percet sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése