Kirándulok

Sziasztok!

Elutaztam!!!!!!!! Hétfő este érkezem és akkor mindenról beszámolok nektek :) sok puszi

Fish

Tegnap délután elindultunk egy kis sétára a Margitszigetre. Igen ám de közben sajnos elkezdett esni az eső, így jöhetett a B terv, ami a Tropicárium volt. Megnéztünk a halakat vagyis a Fish-t amhogy én hívom :) Senki nem tanította így, valahol hallottam azóta így hívom a halacskákat. Voltak egész nagyok, picik színesek, szépek, csúnyák, no és persze a cápák. Ahogy én mondom mostanában: "szép tetszik". És nem csak ezt, hanem rengeteg mindent tudok már! A kedvenc szavam a biztos. Ha kérdeznek valamit, hogy kéreke-e azt mondom: "nem biztos". Teljesen rákattantam a Mickey Egér nézésre. Ez az egyetlen mese amit akár órákig is tudnék nézni, ha papisék engednék. Oda állok a szüleim elé és közlöm: "Minni egyet"! vagyis egy részt szeretnék megnézni és közben kettőt mutatok :) Ha vége van egy résznek hívom anyát, hogy utolsóst, vagyis utolsót :) A másik szava járásom a jobb. Bármit ad mamis a kezembe én hozok egy másikat és azt mondom ez jobb! Nem lehet engem megunni!!!! :)

Franci

Szőlőhegy

A mai napon elkisértem a mamist és nanist szőlőhegyre. Itt vannak a dédszüleim eltemetve. Én már sajnos nem ismerhettem őket, de mindig azt mondogatják mennyire imádnának engem ha most itt lennének. Képen már megmutatták nekem őket, és rengeteg történetet hallottam és fogok hallani róluk a jövőben is, mert mamisék nagyon szerették/szeretik őket. Bár egy ideje már nincsenek velünk, soha sem felejtük őket. Mert őket nem lehet :)

Normafa Marcival

Ma délelőtt Marci barátommal élveztünk egy gyönyörű őszi napot az erdőben :)

A kevesebb néha több

Nagyon felgyorsult életet élünk. Teljesen megváltozott a világ, amikor még mi voltunk kicsik nem igényeltük ennyire a programokat a jövés menést, mint a mostani gyerekek. Az én lányom nincs még két éves de többet ült repülőn mint sok felnőtt, otthonosan mozog az érintőképernyős telefonok és a számítogép világában, be tudja magának kapcsolni a laptopot, és ha nincsen valami program akkor néz rám, hogy ez így uncsi lesz anya! Vannak dolgok amik szerintem beleférnek, hiszen haladni kell a korral de van ami már szerintem sok. Én most tudatosan veszek vissza a tempóból egy kicsit. Mivel hála istennek itthon vagyunk, ki szeretnék alakítani Francinak egy nyugodt, biztonságos de számára érdekes környezetet ahol jól érezheti magát, tanulhat. Az ő érdekeit szeretném most szemelőtt tartani, ezért is döntöttünk úgy, az idén tervezett tengerentúli utazáson ő nem vesz részt. Van egy meghívásunk papis egyik volt csapattársától és decemberben szerettünk volna hozzá elmenni, de nem megyünk. Legalábbis mi Francival :) Elengedjük a papist pár napra világot látni. Azt gondolom, hogy nem az lenne Franci vágya, hogy 12 órát üljön egy repülőn (bár simán menne neki, a fele távot a kisújjából is kirázná) majd megérkezzünk egy teljesen más klimájú helyre, vinnénk őt jobbra, balra majd haza....Szóval maradunk, mert idén már nem tudom őt itthonhagyni. Tavaly nagyon kellett nekünk kettesben 1 hét, de megfogadtuk jövőre nem, és tényleg nem :)
Szeretném ha most már folyamatosan tudna járni a bölcsibe, amit imád, ma is állítolag kirobbanóan jó kedve volt és ezt olyan jó hallani. Újra szeretnék vele járni csiribiri tornára, találkozni a kis barátaival, mert ezek a dolgok amit élvez és szeret. Rá szeretnék most koncentrálni, mert annyira fantasztikus ez a korszak amiben van, ezek a napok pillanatok soha nem jönnek vissza. Ha lehetne most állítanám meg az időt. Stop. Te vagy a mindenem pompos.

Mamisa (mert, hogy ez az új nevem)

Egy igazi vasárnap!

Ma egy igazi tomszki vasárnapunk volt. Ami annyit jelent, hogy hármasban voltunk, lustálkodtunk és játszottunk :) Ott voltak ilyen napjaink. Délelőtt mesenézés, reggeli vásárlás, játék. Mivel fél 4 kor keltem így sajnos nem tudtunk elmenni a vidámparkba ahová szerettünk volna, mert ilyenkor már korán zár. Pedig én már nagyon szeretnék menni! De ami késik nem múlik :) A jó levegőre akartunk menni kicsit játszani ezért mentünk el a hajógyári szigetre. Sok helyről hallottuk már anyukáktól, olvastunk róla blogban, mindenki áradozott róla szóval most elmentünk és nem csalódtunk. Rengeteg csúszda van az egész picitől a  félelmetesekig mindenféle. És én mindegyiket kipróbáltam! Volt amit egyedül, volt amit mamissal és volt amit papissal :) Egyszerűen nem tudtam megunni! Van mellette egy igazi játszótér is ahol picit hintáztam, de engem inkább a csúszdák érdekeltek. Egy másfél órát futkároztunk, nagyon jól éreztük magunkat persze én szép szóra nem akartam eljönni, el kellett, hogy kapjanak a szüleim és beültessenek a kocsiba :))) Nem tudom, hogy ki élvezte jobban papis vagy én de szuper volt! A tökéletes hétvége zárása. Holnap írány a bölcsi!

F.
                                                               Száguldunk a mamissal

Suhanunk a papissal

A picit is kipróbáltam...

De a nagyot is :)

Ugye nem megyünk még?!

Nagyon vicces mondhatom....

Lizi szülinapi bulija

Tegnap zsúron voltunk. Nem is akár milyenen :) Lizi a héten lett 4 éves, és ebből az alkalommból szülinapi bulit szervezett. Meghívta Velencére a Borsóházba a kis barátait, hogy együtt ünnepeljenek. Én mamissal és Nancyvel érkeztem délután 4 körül. Ekkor már szinte mindenki ott volt, amikor beléptünk a házba, telis tele volt gyerekekkel. Odamentünk Lizihez köszönni, és nagyon boldogok voltunk amikor azt láttuk, hogy örül nekünk :) Nagy zsivaj volt igazi gyerekzsúr hangulat. Még szerencse, hogy időben érkeztünk, mert ekkor kezdődött egy kis éneklős-zenés mulatság, egy néni különböző hangszereken játszott, énekelt bábozott. Szerintem mindenki nagyon élvezte, persze engem is beleértve meg a szülőket akik adták a ritmust és hangosan énekeltek. Természetesen felcsendült a Boldog, Boldog, Boldog születésnapot és volt meseszép torta is. Aztán jött a nagy játék, hiszen itt rengeteg dolgot ki lehetett próbálni, mindenki játszott tulajdonképpen mindenkivel kicsivel naggyal vegyesen :) Lizi volt a nap hőse ehez nem fér semmi kétség, mert délután 1-től fogadta a vendégeket és bár 5 percre beszunyokált egészen fél 7-ig bírta! Mi nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a meghívást. 

Ma reggel amikor felkeltem, az útán, hogy mamist odahívtam azt mondtam az ágyacskámban, hogy: Lizi! Emlékezetes szülinap volt!

Pöttyös frász

Sziaasztok!

Az elmúlt két napban elég sok minden történt velem. Kedd este kezdődött, hogy pöttyös lettem, és vakartam magam mindenhol. Másnap a doktornéninél kiderült, hogy nem bárányhimlő hanem valami allergia. Ok. De mire? Semmi újat nem ettem, ittam, szóval passz. Kaptam az italomba pár cseppet és kész. Tegnap estére viszont annyira bedagadt a jobb kezem és a lábam, hogy nem tudtam ráállni! Majd elkezdtem úgy köhögni, hogy sajnos hányás lett a vége :( Ekkor nagyon megijedtünk, nehogy a torkom is bedagadjon kihívtuk az ügyeletet. Jött is a doktorbácsi, én sírtam ahogy csak tudtam, kaptam egy kúpot és végül lefekdütem és reggelig aludtam :) Ma már vidáman ébredtem és kezdtek havlányulni a pöttyök is. Délután viszont felkerestünk egy specialistát aki, meggyőzött minket arról, hogy ez nem étel allergia hanem egy vírusos fertőzés lecsengése. Ez volt a jó hír, mert a tej mellett nehéz lenne bármi mást is mellőzni még az étrendemből. Elvileg ennyi volt és vége :) Nagyon reméljük ez így is van. A kedvem kiváló, úgy szaladok mint a villám, szóval minden a régi. Így is maradjon, ámen.

F.

Barátnős délután

Bizony mert, hogy ma együtt játszótereztünk kis barátnőmmel Hangával. Hintáztunk, de főleg inkább csúszdáztunk :) Úgy látszik mindkettőnknek ez a kedvence, mentünk egymás után mint a meszes! Volt, hogy be durvultam, és meglöktem őt minden indok nélkül ami nagyon nem tetszett a maminak és kicsit Hangi is megsértődött ami nem is csoda. Amikor már kezdett hűvösebb lenni, akkor átmentünk Ducihoz a szalonba ami pont egy saroknyira volt, csak frufru igazításra, hajvágásnak nem nevezném :) Kaptam jó kis rövid frufrut, mert már nagyon zavart, hogy bele lógott a szemembe, de mamis nem engedi, hogy máshonnan is vágjunk, imádja ugyanis a lokniaimat. Hangi is kapott egy kis korrekciót, mondhatjuk, hogy egyszerre járunk még fodrászhoz is :) A végére persze azért adtam Hanginak egy puszit, remélem nem haragszik rám, mert én szeretem őt, csak néha furán mutatom ki.

                                                                      Két kis vacak :)

                                                                    Íme a végeredmény:

 Nyisz nyisz...

Hétvége Egerben

Sziasztok!

A hétvégét Egerben töltöttünk a barátainknál, ami nagyon jól sikerült. Akkor jártunk itt utoljára amikor még olyan pici voltam, hogy csak mászni tudtam :) Szombaton bográcsozás volt a Tisza-tó partján amit nagyon élveztem. Isteni volt a gulyás leves, amit én is ettem, jó ízűen tunkoltam a kenyeremmel. Több család is volt, voltak kislányok is akikkel tudtam picit játszani is, leginkább a kukacok tetszettek amivel a fiúk horgásztak. Na és persze a motorcsónak, mert, én azt is ki akartam próbálni! És persze ki is próbáltuk Csabival,papival és még pár gyerekkel. Kaptam mentőmellényt ami igaz picit nagy volt, de nem ez volt a lényeg hanem, hogy suhantunk a vízen és folyamatosan integettem ki a többieknek a partra. Ott is aludtunk, vittük az utazó ágyunkat és minden olyan dolgot amire szükségem lehetett. Nagyon jót aludtunk majdnem fél 9-kor keltünk csak fel :) A vasárnap inkább már csak lustálkodásból és evésből állt, mert itt mindig hihetetlen finomságok vannak. Délután azért még megnéztük a ligeti játszóteret ami elég szupi volt, szaladgáltam folyamatosan és a Csabinak kiabáltam, hogy jöjjön velem, mert ő lett az új barátnom és nem csak azért mert nyilasok vagyunk hanem, mert egyforma karkötőnk is van. Én annyira jól éreztem magam, hogy hazajönni sem nagyon akartam. Köszönjük a vendéglátást, reméljük hamarosan találkozunk:

Franci

Egy péntek nálunk

A mai napunk először jól indult mivel Franci 07:45 -kor kelt :) De nem sokáig tartott az örömünk, mert rájöttünk ma kell vissza mennünk az orr-fül gégészetre... Persze Norbi próbált meggyőzni, hogy sokkal jobb lenne hétfő reggel visszamenni a hatalmas dugóban, de nem sikerült neki. Ezért elindultunk szépen komótosan. Mivel egy héten belül harmadszor mentünk ide, már komoly rutinunk van. Először én megyek csak be körbenézni, hány várakozó sokkal taknyosabb gyerek van mint az enyém :) Utána leadom a drótot a kintieknek. Addig ők a jó levegőn játszanak amíg én küzdök (szó szerint) a vérmes anyukákkal és és beteg gyemetéivel. Amikor úgy látom, hogy mi következünk akkor hívom csak be őket, nehogy elkapjon duni valamit. Ez ma sem volt másképp, hála istennek ma nem tolakodott be senki elénk. Bementünk a mi doktorbánk ugyan nem volt, csak egy idősebb bácsi, aki álítolag az egyik legjobb. Gyorsan megcsinálta a vizsgálatot és azt mondta: elégedett a gyerek fülével. Mondtam: akkor én is, és már sietve mentünk is volna, de ő persze még adminisztrált, majd átadta a papír és ezt mondta: a gyereke egészséges közösségbe mehet, nem fertőz meg senkit, őt fogját megferőzni! Hirtelen nem tudtam mit is mondjak, majd folytatta: a bölcsöde azért van kitalálva, hogy a gyerekorvosoknak legyen munkája, ő betiltaná. A 3 év alatti gyerekek immunrendszere még annyira gyenge, hogy mindent összeszednek. 1. Az orvosnak teljesen igaza van ebben, biztos régóta van a szakmában ért hozzá hiszen ez a munkája. DE! És most nagyon hosszan tudnám taglalni, hogy miben nincsen legyen annyi elég, hogy ma Magyarországon a GYES és GYED nagyon sok családban nem teszi lehetővé azt, hogy mi anyukák az óvodáig otthon legyünk a gyerekeinkel. (Halkan jegyzem meg az enyém sajnos egy nagyobb bevásárlásra sem elég). Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eldönthetjük, megy a gyerek közösségbe, vagy sem. És továbbra is azt gondolom, hogy menni fog. Ha nem szeretné annyira biztos hagynám a fenébe, de ha látnátok milyen lelkesedéssel beszél az ottaniakról és élvezi az egészet ti is értenétek. Tudtuk, hogy az eleje nehéz lesz a betegeskedés miatt, de még nem adjuk fel, arról nem is beszélve, hogy 1 év múlva ugyan így elkapná az összes nyavaját, mert ezen minden gyerek túl esik, reméljük nálunk most fut le. Ez volt a rövid verzió :)
Miután megkaptuk amúgy a jó hírt, hogy jobban van bevásároltuk a világ legfinomabb reggelijének a kellékeit. Az én drága jó férjem minden reggel készít nekünk valami finomat általában maci szendót, mi így hivjuk. Ma a következőt kaptuk: friss burgonyás kenyér, házilag készített snidlinges krémsajt, vékonyan szeletelt osztrák borjú párizsi, lehelet könnyű brie sajt, poréhagyma+paprika.....nyammm :)
Imádunk reggelizni! Ez a legjobb dolog a világon. Hárman összeülünk és mindenki eszik, csodás! Ez után a mennyei étek után, sajnos papisnak mennie kellett, ahogy Franci mondja: Papis foci elment. Ennyi :) Jött egy 2,5 órás megnyugvás a kis fővezér aludt. Én addig gyorsan főztem neki spenótot, dolgoztam árakat számoltam, és persze elkészültem. Nem érti az uram miért nem lelkesedek mostanában a főzésért, hát a következők miatt: a gyerek szivem konkrétan 12 kanállal eszik minden főtételből mostanság :(. nem is értem, más persze enne a kis piszok. Utána jött a készülődés, mert Fecóval mentünk találkozni. Na és itt kezdődnek a problémák.. Az én kislányom ugyanis utál öltözködni, hisztizik a cipőnél, a pulcsinál (csak azt veszi fel amelyik neki tetszik) a kabátnál. Amikor ezeken túl vagyunk és én már leizzadtam, végre kint vagyunk a lakásból, akkor jön a következő akadály: a nem akarok a kocsiba beülni anya! Mindennap ugyan az a lemez. És én fogom és betuszkolom az ülésbe ami nem tetszik neki, de fél perc után persze semmi baja. Onanntól kezdve, hogy már megyünk semmi gond nincsen nézegeti a lámpákat és mondja a pirosnál, hogy tilos! Nagyon édes :) Megérkezünk az irodába ahol menetrendszerint Fecónak hült helye. Ő elírányit minket addig egy játszótérre, hogy ő majd oda csatlakozik, tipikus Fecó :) Franci meg csak mondogatja a kocsiban: Feszó nincs is! Feszó nincs itt! Végre megérkezünk a játszótérre, ami tényleg szuper, annyi, hogy ide sem jövünk többet. Egy kisfiút ellöktünk, egy kislányt pedig nem engedett felülni a libikokára. Ám korán sem ez a bajom, hanem az a nyanvadt sál. A gyermekem konkrétan fulldoklik ha felteszem a nyakába. Nem szorosan, de már is visít ahogy közelítek hozzá! Elmagyaráztam, hogy nekem is van, megfázik, nem mehet megint bölcsibe, de semmi. Mi lesz itt ha minuszok lesznek?! Ezt a kérdést meg kell oldani, de még nem tudom hogyan, a garbó szóba sem jöhet. Miután kijátszótereztünk magunkat és beültünk a kocsiba megérkezik keresztapu is. Meghív minket egy meleg teára és egy sütire ami nagyon jól esik. Azért is szeretem ezeket a találkákat, mert olyan jót tudok nevetni azon, hogy mi mindent megenged Francinak. Vele mindig türelmes, bármit csinálhat nem lesz ideges én már addigra tépem a hajam :) És persze jön az, ez a gyerek olyan értelmes te Barbi monólogja amit bevallok, imádok hallgatni.Szóval pár kalóriát begyűjtve indulunk haza, ami már nem megy olyan simán mint az idejövet rádiót hallgatva dudorászva. A telefonom a legutolsó eszköz amit a kocsiban be tudok vetni és ez mindig bejön. Simán tudja kezelni, játszik rajta, képeket nézeget. Persze ne játszon a gyerek állandóan vele, de néha jól jön. Amikor megérkezünk még az autóban kell maradnunk, ő vezet egy picit, kapcsolgatja a lámpákat. Végre itthon, jön egy kis mese nézés, vacsi. Ekkora már olyan szófogadó leszek, hogy mindenre bólogatok és megcsinálom bármit is kér. Ide üljek, oda feküdjek, teszi a párnát a fejem alá, kiveszi, ezt a mese könyvet, azt a színezőt...Van itt minden. Itthon át alakul egy kis rendezővé. Mindenkit elírányít. Ha ellentmondsz neki akkor pedig jön a hiszti. Általában délután 5 körül jön el a pillanat amikor már nem mondok nemet. Inkább teljesítem a kéréseket, mert már nincs erőm. Tudom kicsit mozognom kéne, de egy ilyen kis izgő mozgó mellett mikor? Persze ha akarnám lenne. De most ehhez lusta vagyok. A legjobbkor érkezik Nancy és Nanis a felmentő sereg és segítenek a fürdés ceremóniában. Ha papis nem ér haza, akkor ők jönnek és segítenek és ez akkora segítség nekem, hogy csak na! Nem is olyan rég Tomszkban még erről álmodoztam, ha papis távol volt tőlünk, milyen jó lenne valaki aki bekeverné a tápszert és megengedné a fürdővizet. Ők a kis mentő csapatom :) És egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mondtak nemet ha kértem, hogy jöjjenek, mert hulla vagyok. Hát így telik egy átlagos napunk, vagyis egész jól :) Mindig történik valami, mindig van társaságunk, csinálunk programokat és várjuk a következő reményteli napot.
Azzal a párbeszéddel búcsúznénk ami ma reggel kettőnk között zajlott:

Én: Kérsz még tejet Franci?
Franci: Nem.
Én: Biztos?
Franci: Nem, bizony!
Én: Azt mondtad bizony???
Franci: Azt!

Hát, jó éccakát mindenkinek :)

Mamis

Egy napos őszi délután...

Sziasztok!

Egyre jobban vagyok szerintem, holnap megyünk vissza kontrollra, reméljük ezt a doktor bácsi is megerősíti :) Ma gyönyörű őszi idő volt, ezért délután sétáltunk egyet a vadasparkban. Mivel ma is sikerült 3 órát aludnom, ezért sietni kellet nehogy bezárjon. De még időben ott voltunk és láttunk csomó állatot. Végig a medvére voltam kiváncsi, folyamatosan azt mondogattam amíg oda nem értünk. Aztan dobtunk makkot a vadmalacoknak és egész közelről nézegettem az őzikéket. Szeretjük ezt a helyet nagyon, nyugi van, jó levegő az erdőben, és a mami szerint itt a legszebb az ősz. Ráadásul állatok is vannak, közel is van minden szempontból pörfikt :) A meglepi az volt számomra, hogy a kijáratnál ott várt minket a papis! Erre kanyarodott az edzés után így már hármasban mentük felfedezni az itteni játszóteret. A bibi csak annyi volt, hogy papis még délután polóban ment el, estére pedig az erdőben már igen hűvös lett, szóval kicsit fázott, illetve furcsa volt a kontraszt kettőnk között, ugyanis én jól fel voltam öltözve. (mindig fel vagyok, anya inkább az a túl öltözetős típus, de hát ez lenyen a legnagyobb hibája :D ) Mindegy, a lényeg, hogy volt csúszda meg hinta és mentünk is haza. Ez egy tartalmas nap volt. Vége.

F.

Beszélek?!

Amikor ma reggel elsétáltunk a közértbe a következő dolgot mondtam, szó szerint:
Papis elment, Nanis elment, Nancy elment, Duci alszik, Mamis itt van!!!!!!!!!
Vagyis tökéletesen nyugtáztam, hogy ki mit csinál és igazam volt. Talán elkezdtem összefüggően beszélni, ki tudja még az is lehet! :)

Álom manó

A múlt hetet az orr-fül gégészeten zártuk és ma itt is kezdtük. Sajnos a bal fülem már egy ideje elég piros, már legalább két hete. Viszont eddig nem volt annyira csúnya, hogy antibiotikumot szedjek, de most már nem lehetett tovább húzni, ma elkezdtük, mert a doktor bá szerint magától már nem fog meggyógyulni :( Így sajnos ma a legnagyobb csalódás az volt, hogy nem mentem bölcsibe. Reméljük most már végleg kigyógyulok ebből és folyamatosan tudok járni. Különben egész jól vagyok, persze ezt leszámitva. Ez az idő illetve a fül fájás is közre játszhatott abban, hogy tegnap 3 óra 10 percet, ma pedig kicsivel több mint 2 órát aludtam! Így elég kevés idő maradt a délutáni programokra, de ezt anyával egy cseppet sem bántuk :) Tegnap Nancy-vel játszótereztük kicsit messzebb mint ahol szoktunk, mert az már kezd uncsi lenni. Ma pedig kora este a Millenárison hármasban a papival. Nagyon furi, de ő még itt nem járt velünk, szóval mindent megmutattunk ott neki amit ismerünk. Késő is volt, kicsit hűvős is ezért nem voltak sokan, jól elbóhockodtunk :) Mivel lázas nem vagyok ezért szerencsére levegőre mehetek! És bölcsibe is hamarosan, remélem!
Franci