Nagyon felgyorsult életet élünk. Teljesen megváltozott a világ, amikor még mi voltunk kicsik nem igényeltük ennyire a programokat a jövés menést, mint a mostani gyerekek. Az én lányom nincs még két éves de többet ült repülőn mint sok felnőtt, otthonosan mozog az érintőképernyős telefonok és a számítogép világában, be tudja magának kapcsolni a laptopot, és ha nincsen valami program akkor néz rám, hogy ez így uncsi lesz anya! Vannak dolgok amik szerintem beleférnek, hiszen haladni kell a korral de van ami már szerintem sok. Én most tudatosan veszek vissza a tempóból egy kicsit. Mivel hála istennek itthon vagyunk, ki szeretnék alakítani Francinak egy nyugodt, biztonságos de számára érdekes környezetet ahol jól érezheti magát, tanulhat. Az ő érdekeit szeretném most szemelőtt tartani, ezért is döntöttünk úgy, az idén tervezett tengerentúli utazáson ő nem vesz részt. Van egy meghívásunk papis egyik volt csapattársától és decemberben szerettünk volna hozzá elmenni, de nem megyünk. Legalábbis mi Francival :) Elengedjük a papist pár napra világot látni. Azt gondolom, hogy nem az lenne Franci vágya, hogy 12 órát üljön egy repülőn (bár simán menne neki, a fele távot a kisújjából is kirázná) majd megérkezzünk egy teljesen más klimájú helyre, vinnénk őt jobbra, balra majd haza....Szóval maradunk, mert idén már nem tudom őt itthonhagyni. Tavaly nagyon kellett nekünk kettesben 1 hét, de megfogadtuk jövőre nem, és tényleg nem :)
Szeretném ha most már folyamatosan tudna járni a bölcsibe, amit imád, ma is állítolag kirobbanóan jó kedve volt és ezt olyan jó hallani. Újra szeretnék vele járni csiribiri tornára, találkozni a kis barátaival, mert ezek a dolgok amit élvez és szeret. Rá szeretnék most koncentrálni, mert annyira fantasztikus ez a korszak amiben van, ezek a napok pillanatok soha nem jönnek vissza. Ha lehetne most állítanám meg az időt. Stop. Te vagy a mindenem pompos.
Mamisa (mert, hogy ez az új nevem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése