Friends forever

Tegnap végre találkoztam nagyon rég nem látott barátnőmmel Hangával. Ő biztos emlékezett rám, mert az első pillanatól megakarta fogni a kezemet és nagyon mosolygott :) Nagyon nagylány lett amióta nem láttam, olyan édes kis pofija van és cuki szőszi haja, pont mint az anyukájának. Egy idő után én is elkezdtem barátkozni vele, mert a komoly barátság ugye nem múlik csak úgy el. A Mom-ban futottunk velük össze egy rövid kis találkára. Vettünk közösen kiflit, lifteztünk, de az idő nagy részét inkább szaladgálással és ékszer nézegettésel töltöttük. Mutogattuk egymásnak kinek melyik tetszik, szó szerint megbeszéltük a dolgokat anyáék döltek a nevetéstől. Volt végül nagy egymásra borulás is, szó szerint, egyszerre öleltük egymást, ami mamis szerint nagyon megható volt :) És egy komoly jel is arra vonakozólag, hogy ne teljen el legközelebbb ennyi idő találkozás nélkül. Mert mi szeretjük egymást, ez nem kérdés!

Remélem jövőhéten újra találkozunk!

Addig is sok puszi Hangi

Franci barátnőd

Mit csinálsz?

Ezt a kérdést tettem ma fel a papisnak telefonon :) Aztán mondtam, hogy kocsi, meg persze Guten Tag egész jól elbeszélgettünk. Amikor letettem pedig mondtam a mamisnak, hogy papis foci. Hát ilyen egyszerű ez kéremszépen, kommunikálok és mindent el tudok mostmár mondani amit csak szeretnék. Beindult a dumagyár :)

Együtt az igazi

ws

Tegnap egy jó kis hétfői napot zártunk :) Reggel mentem a bölcsibe, ahol most nem nagyon akartam maradni, de végül persze nagyon jól éreztem magam. A mamis és papis együtt jöttek értem, ilyenkor dupla az öröm. Egy jó kiadós alvás után pedig segítettem a kertben a kertészeknek és a papisnak. Nálunk most éppen kertrendezés folyik ami számomra írtó izgi dolog. Megyek a talicskámmal, rendezgetem a köveket és hasonlók. Utána pedig elindultunk, hogy egy bácsi megmasszirozza a papis lábát, mert bizony csúnya sérülést szerzett a hétvégi meccsen, reméljük hamar elmúlik. Mivel jó idő volt, és közel is volt hozzánk elmentünk még egyet sétálni a kopaszi gátra. Szaladgáltam, kergettem a papit, a bicikliző kislányokat, láttunk, vonatot, repülőt, helikoptert, hajót :) Papisék ettek egy pompost, én pedig az otthonról hozott kis szendvicsemet. Kicsit játszótereztem és fáradtan hazaindultunk. Az ilyen napokat szeretem én, amikor van azért jövés menés, együtt vagyunk, és szép őszi idő van.

Franci

I miss you

Van valaki akit nagyon hiányolok. Nem telik el úgy nap, hogy nem emlegetném, minden nap megnézem a képét a mamis telefonjában. Igaz, csak párszor volt lehetőségünk találkozni, de úgy látszik bennem ez mély nyomokat hagyott. A mamiék az elején úgy örültek, hogy mondogatom a nevét, most már inkább csak mosolyognak :) Ez nem más mint az orosz haverom Misa! Jaj de nagyon hiányzol nekem, remélem még látjuk egymást. Nem felejtelek el soha:

Franciska

Zajlik az élet

Mindennap történik valami izgalmas. Vagy bölcsiben vagyok, vagy játszóterezek vagy csak itthon vagyok, de mindig történik valami. A szavakat most már inkább nem is írjuk fel, mert annyi mindent mondok, hogy már nem lehet követni :) Ma délután a Millenárison voltunk, szaladgáltam, csúszdáztam és etettem a halakat is, szóval jól efáradtam. Minden olyan természetes már nekünk, pedig nemrég jöttünk haza. Milyen jó dolgunk van itthon!

Puszi:

Franci

Vissza a bölcsibe

Ma reggel, ahogy ígérték a szüleim mentem már bölcsibe. Semmit nem felejtettem el, ahogy megálltunk autóval már mutogattam, hogy oda megyünk ugye?! Hát persze :) Mindenki örült nekem, azóta, hogy nem voltam érkezett két új kislány is. Flóra és Emese, ők ikerek és februárban lesznek 3 évesek. Nagyon aranyosak, de nem tudom megkülönböztetni őket hiszen egypetéjű ikrek, vagyis pont ugyan úgy néznek ki. Elég vicces :) Így már velem együtt 7  vagyunk mint a törpék! Szépen kiválasztottam a katicás poharat a reggelihez illetve, a székemet valaki eltette a helyéről, de én ezt észrevettem és határozottan megfogtam és visszavonszoltam az eredeti helyére. Ki ült le a székecskémre? Na az nem fog jól járni a jövőben az tuti.... Egy fél óra útán a mamis el is ment, és csak ebéd után érkezett amikor már kezet és fogat mostam. Nem akartam hazamenni először aztán anya mégiscsak rádumált és nagynehezen hazamentünk. Egy kis alvás után (anya többre számított kb olyan 75 percet aludhattam) pedig elindultunk a városba, hogy vegyünk nekem egy két pulóver, mert szinte mindegyiket kinőtem már. A 86-ból sem jön rám minden az új méretem a 92-es, de mivel ez már a bébi osztályon található hanem a kisgyereken így nem könnyű pont megfelelőt találni. Magunkal vittük nanist is, hiszen ráért és hármasban mentünk a belvárosba. Szeretem a várost, nézni a hajókat a Dunán, a villamosokat a sok kirakat és ember, imádom a nyüzsit. A lényeg, hogy pulóvert nem is de egy farmert és egy csízmát azért vettünk. Éppen sétáltunk amikor én megláttam egy piros-sárga gyors éttermet (amit hozzáteszek egyáltalán nem ismerek még) mutogattam és újjongatm mint a húsvéti kismalac, hogy azonnal be akarok menni. De honnan tudtam, hogy az mi??? Ezt kérdezgette mamis.( úgy látszik tényleg jól ki van találva a hely ha a 21 hónapos lányom ránézésből tudja, hogy mi az és be akar menni.) Száz szónak is egy a vége, bementünk. Ezt a papisnak még nem mertük elárulni, szóval ha most ezt olvasod, ne haragudj ránk :) Nyilván nem válik rendszerré ez a dolog, mert a szüleim a kajálás ternén nagyon egyet fújnak. Vagyis semmi egészségtelen, cukor, édesség, csoki ezeket én még névről sem ismerem. De azért néha egy évben egyszer én is megérdemlek egy ilyet. Vagyis egy kis menüt ami sült krumpliból és csirke nuggetsból állt, szóval semmi vészes. Arról nem is beszélve, hogy három falatot ettem az egészből, mert nem is voltam éhes. De a játékot azért eltettem :D Végezetül pedig megleptük a papist a pályán, pont végzett is az edzéssel és így jöhettünk együtt haza.

Franci

Szülinapos

Sziasztok!

Tegnap ünnepeltük a mamis szülinapját, még talán vállalható ezért árulom el nektek, hogy 29 éves lett :) Volt torta tűzijátékkal, gyertya, ajándékok, süti, kaja szóval ami ilyenkor lenni szokott. A gyertyát idén már ketten fújtuk el, és nem is egyszer. Kétszer is meggyújtottuk, mert nekem annyira tetszett, hogy sikerült elfújnom. Gondoltak rám is és volt olyan torta amiből én is ehettem, külön csak nekem készítve :) Jó kis hangultat volt igazi eszem-iszom, dinom-dánom és nagyon örültem, hogy mindkét nagynénim otthon volt és játszottak velem, mert egyszerűen imádom őket. Papis is jól érezte magát,csak hallgatta a csicsergésünket mivel 5-en voltunk lányok, de már megszokta szerintem ezt. Nem csak a mamisnak, hanem a nagypapinak is most volt a szülinapja, téged is isten éltessen sokáig mégegyszer!
Holnap újra megyek a bölcsibe :) reméljük ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Ma este lefekvés előtt el is soroltam holnap kivel fogok találkozni:Marci, Laura, Niki, Levi és Gabi néni vgyázzatok jövök :)))))))))

Franciska

Esős szeptember

Sziasztok!

Ma végre felvettem az esőkabátomat és a gumicsizmámat együtt :) Nem mintha az időnek őrülnénk, de hát ez van. A papis megbízott minket, hogy hozzunk el valamit a neki a Kolosy térről. Ezért mi délután útrakeltünk és teljesítettük a feladatot :) Mivel onnan 5 perc sétára dolgozik Pityu nanis, ezért hozzá is beköszöntünk. Aztán pedig ettünk egy jó kis pizzát hiszen mindketten megérdemeltük a mamival. Hihetetlen, hogy nem tudunk olyan finom Pizzát enni mint Tomszkban! De azért nem volt rossz. Úgy csináljuk ezket a programokat a mamival, mintha már tényleg nagylány lennék. Ha kilépünk a házból szólok a maminak, hogy: kabát! vagyis, hogy elfelejtette rámadni :) (kincsem nem volt olyan hideg) Aztán amikor a mamis megkérdezte na mit ígértem hová megyünk ha végeztünk kiabálom: pizza! Amikor haza értünk odamentem a konyhába és mutogattam és hangosan kiabáltam: Barack!!!! Aztán épp, hogy leültünk enni: sötét! És már mentem is felkapcsolni a villanyt. És még sorolhatnám :) Eddig ugye maximum két szavas mondatokban beszélek pl: papis gyere, itt van. Most már szinte mindent tudok utánozni amit mondanak nekem és ezt mindenki nagyon élvezi. (és igyekszik a csúnya szavakat mellőzni) Most tanulok majd meg szavakat összerakni, aztán pedig majd beindul a dumagyár :) És a szülőknek vége! Szerintük óriási szinésző vagyok, igazi Jászai Mari díjas, és még ennél is nagyobb rendező. Ezért hív mamis néha kis Eszenyinek :)

Egy jó kis tegnapi nap

Halihó!

Ami nagyon jó volt a tegnapi napban az az, hogy végig együtt voltunk. Elmentünk bevásárolni, megreggeliztünk, nagy játék, majd alvás. Mamis megcsinálta az ebédet, miután felkeltem és ettünk elindultunk a papival az edzésre. Kitettük őt, mi egy picit csavarogtunk a mamival, vettünk nekem gumicsizmát még pár ez+azt, és visszamentünk a pályára. Meglestünk a papist futás és edzés közben, szaladgáltam, beleshettem az öltőzőbe is, sőt Ica néni még a mosódába is bevitt ahol megnézhettem milyen hatalmas mosogéppel mossák a fiúk szerelését :) Aztán együtt hazajöttünk. Az idő is remek volt, szóval sok sok ilyen napot még!

Franci

Ui: Jobban is vagyok már, csak még csúnyán köhögök ezért nem mehetek bölcsibe csak hétfőtől :(
Fontos még megjegyeznem, hogy tegnap volt a keresztapukám szülinapja aki, azt kapta tőlem, hogy gyönyörűen mondtam ki a nevét: Fecó :)

Guten Tag!

Hello!

Ma végre három otthon töltött nap után kimerészkedünk, mert, hogy már jobban vagyok. Legalábbis én, most anya a taknyos :) Délelőtt azért elmentük a doki nénihez, de szerencsére nem írt fel semmit csak egy erősebb orcseppet. Utána pedig hármasban bevásároltunk, ami nagyon hiányzott már, ugyanis ezt imádom! Délután pedig amikor a papis edzésre ment, elmentük mamissal a játszótérre, ahol szintén jó régen voltunk már. Olyan jól esett mindkettőnknek a friss levegő, ráadásul még a napocska is kisütött a végére szóval élveztük :) Igazi nyugis nap volt a mai, olyan igazi őszi. Amikor hazaértünk akkor pedig elkezdtünk gyurmázni. Ezt ugye a bölcsibe csináltam előszőr, de azóta tetszik nekem, ez az egyetlen dolog amivel akár fél órára is a fenekemen tudok maradni.

Amiről még fontos lenne beszámolni, az a Guten Tag. Ez előző hét vége felé kezdődött. Elkezdtem dalolászni, gondolták anyáék persze, sokat énekelünk a bölcsibe biztos innen van a dolog. Aztén egyszer csak megfogtam a szüleim kezét és ugy énekeltem valami Guten....akármit. Akkor esett le anyának, hogy ez a Guten Tag dalocska amit minden reggeli előtt az asztalnál kézen fogva énekelünk. Mivel anya is hallotta ezt párszor így megjegyezte megtanította a papinak is, és most már mi is tudjuk közösen énekelni :) Én annyit tudok belőle, hogy Guten Tag, Guten Tag......De ezt nagyon! Egész nap énekelem, alvás előtt, sétálás közben és ha otthon vagyunk akkor oda állok a szönyeg közepére bal oldan a mami (mindig ugyan oda kell állnom) jobbon a papi és természetesen én középre. Mindenki fogja egymás kezét és énekelnünk, úgy 18-szor egymás után :)))) Hát ennyit arról, hogy én mindenképp magyar ovódába íratom a gyerekem és azt szeretném ha magyar mondókákat tanulna. Ugy látszik ezt már nem én döntöm el :)


                                                          Egymást fényképezzük!

Itt még egy ráadás kép ami az előző hétvégén készült amikor, Vincentéknél jártunk és a rossz idő ellenére kimentük az esőben játszani. Minket az sem zavart :)

Hosszú hétvége itthon

Sziasztok!

Ez az Internet nagyon tréfás nálunk hol van, hol nincs. De nem ez az egyetlen gond. Pénteken már nem mentem bölcsibe, mert éjjel belázasodtam. Péntek délutánra pedig ekezdett folyni az orrom, de még hogy! Hát igen ahogy arra számítani lehetett, a közösségbe kerülés vele járója, a betegeskedés. Ezt senki nem ússza meg, így én sem vagyok kivétel. Így itthon töltöttük a hétvégét. Igyekeztem gyógyulni és ma már nem voltam lázas :) Ez jó, hír mert minnél előbb szeretnék vissza menni a kis barátaim közé. Reméljük hamar túllszünk rajta. Annak szerintem csak mi örültünk, hogy az idő ilyen rossz volt így könnyebben viseltük, hogy különben sem mehettünk volna sehová :) Na jó, ma már kimerészkedtük a teraszra és nagyon jól esett ez a kis napsütés :) Nagyon várjuk a vénasszonyok nyarát és azt, hogy újra egészségesen nekivágjunk én a bölcsinek, anya a munkának.

Sok puszi:

F.

Büszkék a szüleim

Sziasztok!

Képzeljétek nagy híreink vannak! Tegnap először otthagyott a mamis a bölcsiben, elköszöntünk egymástól és mentem a többiekkel játszani. Nem volt sírás, hiszti hiszen nagyon jól érzem itt magam :) Egy jó másfél óra múlva jöttek értem a papissal. Pont akkor érkeztek amikor leültünk ebédelni, de ők belestek az ajtón ott ültem és szürcsöltem a levest. A papi még egy kicsit el is érzékenyült, hogy milyen nagylány lettem. Ma is mentem, ráadásul jó kedvvel! Amikor megláttam a bölcsit a kocsiból tapsolni kezdtem és mosolyogtam. Bementük mamissal, egy kis játék után pedig Gabi néni mondta, hogy bucsúzzunk is el, mert jön a reggeli. Mamis kicsit csalódott volt, hogy már nem lehet ott a reggelinél, úgy szeretett ott ülni és nézni engem, közben Maci kávét iszogatott, de hát ugye ide én fogok járni és ő, szóval egy gyors köszönés és puszi után elment.....És csak ebéd után érkezett meg ami azt jelenti, hogy majdnem teljes 3 órát voltunk külön. Persze azért telefonált az ovónéninek, hogy minden rendben megy-e, de ő megnyugtatta, hogy minden a legnagyobb rendben. Hirtelen nem is tudott mit kezdeni ezzel a sok idővel, kicsit fura volt. De azért bevásárolt, megfőzte az ebédet és jött értem. Akkor érkezett amikor már végeztünk az ebéddel, és indultunk fogatmosni közösen. Természetesen én vágodtam ki a szobából először hangos kiáltással, hogy Franciiiiiiiiiiiiii! Ami annyit jelent, hogy én is akarok fogat mosni :) És mostam is szépen rendesen. Aztan Gabinéni mondta mamisnak jöjjön nyugodan be, megláttam köszöntem neki, odamentem adtam egy puszit és már mentem is tovább játszani. Igen, ennyi volt az üdvözlésem :) Örültem, de még játszani akartam! Szinte úgy kellett erőszakoskodni, hogy vegyük már a cipőt és menjünk már haza! Hát ezt értük el egy hét alatt :) És ezért köszönet mindenkinek az oviban!

Franciska

Tegnap hallottam amint Gabi néni azt mondja a szüleimnek, hogy egy nagyon vidám, önálló kislány vagyok tele önbizalommal :) Büszkék is rám, nem kicsit :))))))))

Egy hete a bölcsiben

Naaaaaaaaaaaaaaaaa végre már! Már lassan, hogy egy hete nem müködött az internet nálunk :( Ez feháborító! Nem tudtam így jelentkezni, pedig rengeteg mesélni valóm van ám! De ma végre helyre állt a rend, és itt vagyok :)

Szeptember elsején, ahogy az a nagy könyvben meg van írva én is mentem bölcsibe. (Igazaból ez egy óvóda, ahová ilyen kisebb gyerekek is járhatnak mint én, de elég fura lenne azt mondani, hogy ovis vagyok ezért, hívjuk mi bölcsinek). A legelső napom még mindketten izgultunk anyával. De gyorsan belefeledkeztem a játékba, hiszen abból ott nincsen hiány. Jelenleg én vagyok a csoportban a legkisebb, születésileg, de magasságra persze nem :) A kis pajtásaim: Niki 23 hónapos, Laura 2 éves, Marci 2,5 éves és Levente 3 éves. És persze én a kis katicabogárka. A napi rendünk úgy néz ki, hogy fél 9-re érkezünk (hát ez a legnehezebb, első nap nem is sikerült tartanunk ezt az időpontot, mire felöltözök, anya is elkészül és beülünk a kocsiba, szóval nem egyszerű......Hozzá kell szoknunk a felkeléshez, mert mi képesek vagyunk délig pizsiben önfeledten játszani :) Kész csoda, hogy második nap már pontosak voltunk de ez csak apának köszönhető) 9-kor van reggeli. Mindenki közösen leül az asztalhoz a saját kis székéhez, és szépen eszik, iszik. Aha. Hát itt vannak problémák még, az egyhelyben üléssel de Gabi néni szerint ebbe is hamar belejövök. Ha valaki végzett átteszi a poharát és tányérját a kis asztalra és mehet játszani :) Na ez a része ment! Aztán fél 11 körül jön a gyümölcsözés, 11 kor kimegyünk az udvarra játszani. Délben kézmosás, ebéd. Nekem eddig tart a program, mert engem a mamis fél 1 kor elhoz és mehetek alukálni a saját kis ágyacskámba. Az első nap Szerdán kb. 2 órát voltunk ott a mamival. Felmértük a terepet, játszottam, mentem a többiekkel, amíg anya a kis széken csücsült és figyelt engem. Második nap már bátrabb voltam, hiszen ismerős volt a környezet, az arcok. Amikor kimentünk az udvarra játszani, Gabi néni oda szólt a maminak, hogy egy kicsit most menjen be addig, én csúszdáztam a többiekkel. Pontosan 17 percet bírtam így anya nélkül aztán elkeztem keresni és ő kijött :) Nagyon elfáráradok ám, annyi minden történik ott a sok új élmény szokás szerint 2 órát szundítok otthon, ami nálam már komoly teljesítmény. Pénteken már vagányan mentem, tudtam hová kell tenni az utcai cipőmet, hová teszem le a nyuszit aki szinén velem jár oda nap mint nap. Aztán egyszercsak megint kiment a mami, és és másfél órát voltam egyedül, ovónénikkel és a gyerekekkel. A mami végig ott gubbaszt a konyhában, próbál újságot olvasni vagy beszélget, de ha hallja, hogy sír egy gyerek mindig kiküld valakit, hogy nézze meg én vagyok -e az. De nem :) Mert én jól érzem magam! Ha nyílik az ajtó, ott fülel, hogy ki jön be éppen és szedi össze az infókat, hogy miket csinálok éppen. És jönnek is az infók folyamatosan, nagyon kedves mindenki, családias a légkör de azért fegyelem van. Hozzáteszem pontosan tudom, hogy anya ott van valamelyik szobában, nem megy el, hiszen látom a cipőjét táskáját. A hétvégét szerintem a szüleim jobban várták mint én, végre lehetett egy jó nagyot lustálkodni. Hétfő révén ma újra mentünk. Amíg be nem szokok teljesen addig mindennap járunk, amikor már ott tud hagyni a mami akkor átálunk a Hétfő-Szerda-Péntek ritmusra. Érezhető volt a hétvége a két nap kihagyás ma rajtam, de egy fél óra után, megint mentem a többiekkel. Ma gyurmáztunk ami nagyon szuper dolog, almát készítettünk utána pedig az udvaron futkároztunk. Aztán pedig ebédeltünk ettem finom borsó levest, a spagettit már nem kértem és ekkor jött elő mamis :) Megint sikerült a másfél óra nélküle, ezért Gabi néni azt javasolta hogy holnap már menjen el egy órácskára. Jajaj....:) Máris? Hát persze ha végül is ha ő úgy látja, akkor ez lesz. Mami megbízik benne, és ez a legfontosabb. Az első pillantban amikor meglátta eldöntötte, hogy ő lesz az akire rámer bízni. Kedves, mosolygós, de kellően szigorú is pont ilyen kell nekem :) És nem csak ő de a többiek is hasonlóak, nagy szerencsénk van úgy tűnik. Mert lehet bármilyen szép a kert, ígényes, új, drága az ovi a lényeg minden esetben az ovónéni. Külön köszönet azért is, hogy tudtak rendelni nekem tejmentes ebédet :) Hiszen ez is fontos nálam! Most már van nekem egy külön kis edényem amire rá van írva a nevem abba, hozzák az én adagomat. Mit kivánhatnánk még?! Egy betegség mentes pár hónapot :) Ámen.

Anya a bölcsiről.....
(Sokan kérdezik, hogy milyen érzés, hogy már bölcsis, nem féltem-e, nem korai még? nem érzékenyülök el, hiszen ez az első lépcsője a leválásnak. A válaszom eddig mindenre: nem :) De azért fura érzések kavarognak bennem. Főleg akkor amikor ott ülök a kis társalgóban vagy a konyhában egy újsággal a kezemben és arra gondolok, hogy basszus még csak most született!!!!És már mekkora. Inkább jó érzésem van az egésszel kapcsoltban, büszke vagyok rá. Nem vágyom arra, hogy sírva belökje az ajtót, hogy anya itt vagyok veled akarok lenni! Mert szerintem az őnző dolog lenne. A legtöbb esetben szerintem az anyukák nehezítik meg ezt a dolgot azzal, hogy nem akarják elengedni a gyerekeket. Nekik nehezebb az elválás mint a gyerekeknek. Amióta megszületett mi önállóságra neveljük őt, és ez meg is látszik rajta. Imádom szeretem, tűzbe mennék érte, de ő egy kis önálló emberke. És látom rajta, hogy élvezi a társaságot akkor meg mitől féljek?! Egyenlőre jó ez így :) Pont egy ilyen ovira vágytam, ugyhogy most boldog vagyok.)


                                                    2010. Szept.1. Első napom a bölcsiben

Itt ebédelek

Ez az én helyem

Megterítve vár minket az ebéd

A szülinaposok falára már én is felkerültem, mint katicabogár benne a szülinapi dátumom :)

Ez az én szekrényem, itt öltözünk :)