Egy hete a bölcsiben

Naaaaaaaaaaaaaaaaa végre már! Már lassan, hogy egy hete nem müködött az internet nálunk :( Ez feháborító! Nem tudtam így jelentkezni, pedig rengeteg mesélni valóm van ám! De ma végre helyre állt a rend, és itt vagyok :)

Szeptember elsején, ahogy az a nagy könyvben meg van írva én is mentem bölcsibe. (Igazaból ez egy óvóda, ahová ilyen kisebb gyerekek is járhatnak mint én, de elég fura lenne azt mondani, hogy ovis vagyok ezért, hívjuk mi bölcsinek). A legelső napom még mindketten izgultunk anyával. De gyorsan belefeledkeztem a játékba, hiszen abból ott nincsen hiány. Jelenleg én vagyok a csoportban a legkisebb, születésileg, de magasságra persze nem :) A kis pajtásaim: Niki 23 hónapos, Laura 2 éves, Marci 2,5 éves és Levente 3 éves. És persze én a kis katicabogárka. A napi rendünk úgy néz ki, hogy fél 9-re érkezünk (hát ez a legnehezebb, első nap nem is sikerült tartanunk ezt az időpontot, mire felöltözök, anya is elkészül és beülünk a kocsiba, szóval nem egyszerű......Hozzá kell szoknunk a felkeléshez, mert mi képesek vagyunk délig pizsiben önfeledten játszani :) Kész csoda, hogy második nap már pontosak voltunk de ez csak apának köszönhető) 9-kor van reggeli. Mindenki közösen leül az asztalhoz a saját kis székéhez, és szépen eszik, iszik. Aha. Hát itt vannak problémák még, az egyhelyben üléssel de Gabi néni szerint ebbe is hamar belejövök. Ha valaki végzett átteszi a poharát és tányérját a kis asztalra és mehet játszani :) Na ez a része ment! Aztán fél 11 körül jön a gyümölcsözés, 11 kor kimegyünk az udvarra játszani. Délben kézmosás, ebéd. Nekem eddig tart a program, mert engem a mamis fél 1 kor elhoz és mehetek alukálni a saját kis ágyacskámba. Az első nap Szerdán kb. 2 órát voltunk ott a mamival. Felmértük a terepet, játszottam, mentem a többiekkel, amíg anya a kis széken csücsült és figyelt engem. Második nap már bátrabb voltam, hiszen ismerős volt a környezet, az arcok. Amikor kimentünk az udvarra játszani, Gabi néni oda szólt a maminak, hogy egy kicsit most menjen be addig, én csúszdáztam a többiekkel. Pontosan 17 percet bírtam így anya nélkül aztán elkeztem keresni és ő kijött :) Nagyon elfáráradok ám, annyi minden történik ott a sok új élmény szokás szerint 2 órát szundítok otthon, ami nálam már komoly teljesítmény. Pénteken már vagányan mentem, tudtam hová kell tenni az utcai cipőmet, hová teszem le a nyuszit aki szinén velem jár oda nap mint nap. Aztán egyszercsak megint kiment a mami, és és másfél órát voltam egyedül, ovónénikkel és a gyerekekkel. A mami végig ott gubbaszt a konyhában, próbál újságot olvasni vagy beszélget, de ha hallja, hogy sír egy gyerek mindig kiküld valakit, hogy nézze meg én vagyok -e az. De nem :) Mert én jól érzem magam! Ha nyílik az ajtó, ott fülel, hogy ki jön be éppen és szedi össze az infókat, hogy miket csinálok éppen. És jönnek is az infók folyamatosan, nagyon kedves mindenki, családias a légkör de azért fegyelem van. Hozzáteszem pontosan tudom, hogy anya ott van valamelyik szobában, nem megy el, hiszen látom a cipőjét táskáját. A hétvégét szerintem a szüleim jobban várták mint én, végre lehetett egy jó nagyot lustálkodni. Hétfő révén ma újra mentünk. Amíg be nem szokok teljesen addig mindennap járunk, amikor már ott tud hagyni a mami akkor átálunk a Hétfő-Szerda-Péntek ritmusra. Érezhető volt a hétvége a két nap kihagyás ma rajtam, de egy fél óra után, megint mentem a többiekkel. Ma gyurmáztunk ami nagyon szuper dolog, almát készítettünk utána pedig az udvaron futkároztunk. Aztán pedig ebédeltünk ettem finom borsó levest, a spagettit már nem kértem és ekkor jött elő mamis :) Megint sikerült a másfél óra nélküle, ezért Gabi néni azt javasolta hogy holnap már menjen el egy órácskára. Jajaj....:) Máris? Hát persze ha végül is ha ő úgy látja, akkor ez lesz. Mami megbízik benne, és ez a legfontosabb. Az első pillantban amikor meglátta eldöntötte, hogy ő lesz az akire rámer bízni. Kedves, mosolygós, de kellően szigorú is pont ilyen kell nekem :) És nem csak ő de a többiek is hasonlóak, nagy szerencsénk van úgy tűnik. Mert lehet bármilyen szép a kert, ígényes, új, drága az ovi a lényeg minden esetben az ovónéni. Külön köszönet azért is, hogy tudtak rendelni nekem tejmentes ebédet :) Hiszen ez is fontos nálam! Most már van nekem egy külön kis edényem amire rá van írva a nevem abba, hozzák az én adagomat. Mit kivánhatnánk még?! Egy betegség mentes pár hónapot :) Ámen.

Anya a bölcsiről.....
(Sokan kérdezik, hogy milyen érzés, hogy már bölcsis, nem féltem-e, nem korai még? nem érzékenyülök el, hiszen ez az első lépcsője a leválásnak. A válaszom eddig mindenre: nem :) De azért fura érzések kavarognak bennem. Főleg akkor amikor ott ülök a kis társalgóban vagy a konyhában egy újsággal a kezemben és arra gondolok, hogy basszus még csak most született!!!!És már mekkora. Inkább jó érzésem van az egésszel kapcsoltban, büszke vagyok rá. Nem vágyom arra, hogy sírva belökje az ajtót, hogy anya itt vagyok veled akarok lenni! Mert szerintem az őnző dolog lenne. A legtöbb esetben szerintem az anyukák nehezítik meg ezt a dolgot azzal, hogy nem akarják elengedni a gyerekeket. Nekik nehezebb az elválás mint a gyerekeknek. Amióta megszületett mi önállóságra neveljük őt, és ez meg is látszik rajta. Imádom szeretem, tűzbe mennék érte, de ő egy kis önálló emberke. És látom rajta, hogy élvezi a társaságot akkor meg mitől féljek?! Egyenlőre jó ez így :) Pont egy ilyen ovira vágytam, ugyhogy most boldog vagyok.)


                                                    2010. Szept.1. Első napom a bölcsiben

Itt ebédelek

Ez az én helyem

Megterítve vár minket az ebéd

A szülinaposok falára már én is felkerültem, mint katicabogár benne a szülinapi dátumom :)

Ez az én szekrényem, itt öltözünk :)