Egy péntek nálunk

A mai napunk először jól indult mivel Franci 07:45 -kor kelt :) De nem sokáig tartott az örömünk, mert rájöttünk ma kell vissza mennünk az orr-fül gégészetre... Persze Norbi próbált meggyőzni, hogy sokkal jobb lenne hétfő reggel visszamenni a hatalmas dugóban, de nem sikerült neki. Ezért elindultunk szépen komótosan. Mivel egy héten belül harmadszor mentünk ide, már komoly rutinunk van. Először én megyek csak be körbenézni, hány várakozó sokkal taknyosabb gyerek van mint az enyém :) Utána leadom a drótot a kintieknek. Addig ők a jó levegőn játszanak amíg én küzdök (szó szerint) a vérmes anyukákkal és és beteg gyemetéivel. Amikor úgy látom, hogy mi következünk akkor hívom csak be őket, nehogy elkapjon duni valamit. Ez ma sem volt másképp, hála istennek ma nem tolakodott be senki elénk. Bementünk a mi doktorbánk ugyan nem volt, csak egy idősebb bácsi, aki álítolag az egyik legjobb. Gyorsan megcsinálta a vizsgálatot és azt mondta: elégedett a gyerek fülével. Mondtam: akkor én is, és már sietve mentünk is volna, de ő persze még adminisztrált, majd átadta a papír és ezt mondta: a gyereke egészséges közösségbe mehet, nem fertőz meg senkit, őt fogját megferőzni! Hirtelen nem tudtam mit is mondjak, majd folytatta: a bölcsöde azért van kitalálva, hogy a gyerekorvosoknak legyen munkája, ő betiltaná. A 3 év alatti gyerekek immunrendszere még annyira gyenge, hogy mindent összeszednek. 1. Az orvosnak teljesen igaza van ebben, biztos régóta van a szakmában ért hozzá hiszen ez a munkája. DE! És most nagyon hosszan tudnám taglalni, hogy miben nincsen legyen annyi elég, hogy ma Magyarországon a GYES és GYED nagyon sok családban nem teszi lehetővé azt, hogy mi anyukák az óvodáig otthon legyünk a gyerekeinkel. (Halkan jegyzem meg az enyém sajnos egy nagyobb bevásárlásra sem elég). Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eldönthetjük, megy a gyerek közösségbe, vagy sem. És továbbra is azt gondolom, hogy menni fog. Ha nem szeretné annyira biztos hagynám a fenébe, de ha látnátok milyen lelkesedéssel beszél az ottaniakról és élvezi az egészet ti is értenétek. Tudtuk, hogy az eleje nehéz lesz a betegeskedés miatt, de még nem adjuk fel, arról nem is beszélve, hogy 1 év múlva ugyan így elkapná az összes nyavaját, mert ezen minden gyerek túl esik, reméljük nálunk most fut le. Ez volt a rövid verzió :)
Miután megkaptuk amúgy a jó hírt, hogy jobban van bevásároltuk a világ legfinomabb reggelijének a kellékeit. Az én drága jó férjem minden reggel készít nekünk valami finomat általában maci szendót, mi így hivjuk. Ma a következőt kaptuk: friss burgonyás kenyér, házilag készített snidlinges krémsajt, vékonyan szeletelt osztrák borjú párizsi, lehelet könnyű brie sajt, poréhagyma+paprika.....nyammm :)
Imádunk reggelizni! Ez a legjobb dolog a világon. Hárman összeülünk és mindenki eszik, csodás! Ez után a mennyei étek után, sajnos papisnak mennie kellett, ahogy Franci mondja: Papis foci elment. Ennyi :) Jött egy 2,5 órás megnyugvás a kis fővezér aludt. Én addig gyorsan főztem neki spenótot, dolgoztam árakat számoltam, és persze elkészültem. Nem érti az uram miért nem lelkesedek mostanában a főzésért, hát a következők miatt: a gyerek szivem konkrétan 12 kanállal eszik minden főtételből mostanság :(. nem is értem, más persze enne a kis piszok. Utána jött a készülődés, mert Fecóval mentünk találkozni. Na és itt kezdődnek a problémák.. Az én kislányom ugyanis utál öltözködni, hisztizik a cipőnél, a pulcsinál (csak azt veszi fel amelyik neki tetszik) a kabátnál. Amikor ezeken túl vagyunk és én már leizzadtam, végre kint vagyunk a lakásból, akkor jön a következő akadály: a nem akarok a kocsiba beülni anya! Mindennap ugyan az a lemez. És én fogom és betuszkolom az ülésbe ami nem tetszik neki, de fél perc után persze semmi baja. Onanntól kezdve, hogy már megyünk semmi gond nincsen nézegeti a lámpákat és mondja a pirosnál, hogy tilos! Nagyon édes :) Megérkezünk az irodába ahol menetrendszerint Fecónak hült helye. Ő elírányit minket addig egy játszótérre, hogy ő majd oda csatlakozik, tipikus Fecó :) Franci meg csak mondogatja a kocsiban: Feszó nincs is! Feszó nincs itt! Végre megérkezünk a játszótérre, ami tényleg szuper, annyi, hogy ide sem jövünk többet. Egy kisfiút ellöktünk, egy kislányt pedig nem engedett felülni a libikokára. Ám korán sem ez a bajom, hanem az a nyanvadt sál. A gyermekem konkrétan fulldoklik ha felteszem a nyakába. Nem szorosan, de már is visít ahogy közelítek hozzá! Elmagyaráztam, hogy nekem is van, megfázik, nem mehet megint bölcsibe, de semmi. Mi lesz itt ha minuszok lesznek?! Ezt a kérdést meg kell oldani, de még nem tudom hogyan, a garbó szóba sem jöhet. Miután kijátszótereztünk magunkat és beültünk a kocsiba megérkezik keresztapu is. Meghív minket egy meleg teára és egy sütire ami nagyon jól esik. Azért is szeretem ezeket a találkákat, mert olyan jót tudok nevetni azon, hogy mi mindent megenged Francinak. Vele mindig türelmes, bármit csinálhat nem lesz ideges én már addigra tépem a hajam :) És persze jön az, ez a gyerek olyan értelmes te Barbi monólogja amit bevallok, imádok hallgatni.Szóval pár kalóriát begyűjtve indulunk haza, ami már nem megy olyan simán mint az idejövet rádiót hallgatva dudorászva. A telefonom a legutolsó eszköz amit a kocsiban be tudok vetni és ez mindig bejön. Simán tudja kezelni, játszik rajta, képeket nézeget. Persze ne játszon a gyerek állandóan vele, de néha jól jön. Amikor megérkezünk még az autóban kell maradnunk, ő vezet egy picit, kapcsolgatja a lámpákat. Végre itthon, jön egy kis mese nézés, vacsi. Ekkora már olyan szófogadó leszek, hogy mindenre bólogatok és megcsinálom bármit is kér. Ide üljek, oda feküdjek, teszi a párnát a fejem alá, kiveszi, ezt a mese könyvet, azt a színezőt...Van itt minden. Itthon át alakul egy kis rendezővé. Mindenkit elírányít. Ha ellentmondsz neki akkor pedig jön a hiszti. Általában délután 5 körül jön el a pillanat amikor már nem mondok nemet. Inkább teljesítem a kéréseket, mert már nincs erőm. Tudom kicsit mozognom kéne, de egy ilyen kis izgő mozgó mellett mikor? Persze ha akarnám lenne. De most ehhez lusta vagyok. A legjobbkor érkezik Nancy és Nanis a felmentő sereg és segítenek a fürdés ceremóniában. Ha papis nem ér haza, akkor ők jönnek és segítenek és ez akkora segítség nekem, hogy csak na! Nem is olyan rég Tomszkban még erről álmodoztam, ha papis távol volt tőlünk, milyen jó lenne valaki aki bekeverné a tápszert és megengedné a fürdővizet. Ők a kis mentő csapatom :) És egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mondtak nemet ha kértem, hogy jöjjenek, mert hulla vagyok. Hát így telik egy átlagos napunk, vagyis egész jól :) Mindig történik valami, mindig van társaságunk, csinálunk programokat és várjuk a következő reményteli napot.
Azzal a párbeszéddel búcsúznénk ami ma reggel kettőnk között zajlott:

Én: Kérsz még tejet Franci?
Franci: Nem.
Én: Biztos?
Franci: Nem, bizony!
Én: Azt mondtad bizony???
Franci: Azt!

Hát, jó éccakát mindenkinek :)

Mamis