Pontosan 1 évvel ezelőtt ezen a napon írtam az első bejegyzést Tomszkban. Hirtelen jött a gondolat. Szerettem volna, ha itthon is nyomon tudja követni a család az akkor még csak 5 hónapos Franci mindennapjait. Nem gondoltam volna, hogy mára az életem részéve válik. Először csak információ közlésnek indult a dolog, mára pedig megszerettem és nem kényszerből írom. Hanem mert élvezem, jó kis olvasó táborom lett, és hát nem utolsó sorban, mert van miről. Nem vagyok benne, biztos, hogyha nem visz az utunk Szibériába akkor is írnám-e... De örülök, hogy megszületett a dudlinudli :) Az inspiráció része volt Lizacica, hiszen az ő blogja volt az egyetlen amit azelőtt láttam, és amit azóta is olvasok. Mostanra pedig mi lettünk mások inspirációja :) És ez így van jól. Hogy meddig lehet, írni? Ki tudja, de terveim szerint maga Franci fogja talán folytatni valamikor. Valaki (nem nevezem most meg) akinek adok a szavára és véleményére nemrég azt mondta, hogy nagyon tetszik neki ahogy írok, élvezetes és jó olvasni. Hát ezért érdemes csinálni, áldozni napi fél órat erre az estéimből. A férjem pedig mindig csak annyit kérdez: Hová mész szivem? Ja tudom, blogozni :) Na ja.
Boldog szülinapot dudlinudli :)
Anya
nagyonboldog blogszülinapot!!!!!!!!!!
VálaszTörlésörülünk, h inspiráció lehettünk, és hogy így megszeretted a blog-írást. Olyan jó látni ezt az édes Francit felcseperedni, na és a tomszki kalandok pedig igazán különleges csemegék! :)
puszik