Hello!
Anya ma megelégelte, hogy nekem is főz meg magának is, így elhatározta, mostantól olyat főz amit mindketten tudunk enni. Ezért egész délelőtt szorgoskodott a konyhában, paprikás csirkét csinált nokedlivel. Igen ám de amikor beültetett a székbe és elkezdte volna adni az ebédet, sírva fakadtam a nokedli és a husi láttán :( Na erre anya eléggé begurult, hogy ő minek főzicskél ha én egy falatot nem akarok enni belőle. Meg sem kostoltam, ránézésre éreztem, hogy én ezt nem szeretem. Mint apa :)) Még szerencse, hogy tegnap a dédi hozott a mennyei vadasából egy adagot, azt bezzeg megettem. Miután anya kimorogta magát, elmentük a közeli Nagykovácsiba egy játszótérre. Kezdünk ráunni a miénkre, ezért mást is kiakartunk próbálni. Hát inkább mondanám kaland parknak mint játszótérnek, mert kicsit nagyobb gyerekeknek való, de azért amit tudtam kipróbáltam. Hinta továbbra is uncsi, a csúszda a menő! Főleg ha az aljáról mászik az ember. Van viszont egy valami amit nem értünk. Hol van a többi gyerek??? Az egy óra alatt senkivel sem találkoztunk és ez már nem az első eset. Mindegy, mi kitartó játszóteresek vagyunk :)Ohh és még valami. Tegnap a mami a szokásos bevásárlásból egy kék motorral tért haza. Bizony kapatm egy másikat (van már egy de az túl nagy nekem), erről le ér a lábam és tudom hajtani magam rajta. Vagyis így mükődne ha tudnám, hogy kell de egyenlőre kizárólag hátra tolatok. Illetve előre szó szerint sétálok, ami úgy néz ki, hogy a motort a lábam között hurcolom, nem ülök rá. Elég vicces! Pár nap és bele jövök és akkor nincs megállás.
F.
Ui: a paprikás csirke nagyon finom lett kislányom! Anya :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése