A mai napon végre valahára sikerült meglátogatunk Lizát. Nem ment könnyen a dolog mert kétszer is lemondtuk már, mindig volt valami velem :) De most végre összejött, és ennek nagyon örülünk! Annak is, hogy láttuk Lizi milyen nagy lány lett mióta nem láttuk, és egész jó kedvűen kacagott. Ahogy megláttam rögtön tudtam, hogy ő nekem szimpatkus így bele is ültem az ölébe kezdésnek. Lizi ezen kicsit meglepődött, de annyira nem bánta szerintem. Inkább azt nem értékelte amikor a pocakját ültögettem vagy a zokniját akartam levenni....nem is csoda :) Rengeteg játéka volt, alig győztem kiválasztani a megfelelőt amivel eljátszhatok. Anya is jól érezte magát, cseveghetett egy kicsit Katával és Noéval. Aztán hirtelen sötét lett, én pedig lefeküdtem a szőnyegre ezzel is jelezve anyának, hogy lassan bizony mehetnénk már, hiszen álmos vagyok. Ismét rekordot döntöttem az autóban való elalvásból kb. 2 perc alatt sikerült :)
Köszi mindent, sok puszi nektek!
Ui: Anya otthon felejtette a gépét, (enye benye) ezért majd reméljük Kata segít nekünk és küld képet a közös kis délutánról :)
F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése