Tegnap összeszedtem a családot és elvittem őket a messzelátóhoz. Ez bizony szó szerint így történt! Először is mi az a messzelátó?! A messzelátó a kilátó, de mivel az egyik mesében így hívják, én így ezt használom. A múlt héten több alkalommal kifigyeltem egy messzelátót a kocsiból, mindig mutogattam, hogy nézd ott van egy messzelátó. Pénteken ez odáig fajult, hogy azt mondtam: Mamisa menjünk el a messzelátóhoz és jöjjön velünk a papis, nanis, duci és Nancy is! És mi így tettünk :) Mindenkinek szóltunk és mivel én szerveztem ezt a kis kirándulást mindenki igent mondott. Így tegnap délután a rossz idő ellenére elindultunk, hiszen amikor szólak, hogy esik az eső nagyon fúj a szél én annyit válaszoltam: visszük az ernyőt, nem leszünk vizesek. Ennyi :) Ritka, hogy így ennyien otthon legyünk vasárnap és eltudjunk menni, ezért is volt ez különleges. Nagyon izgultam, alig vártam, hogy odaérjünk, nagyon jó kedvem volt és ettől mindenkinek jó kedve lett persze. Megérkeztünk felsétáltunk a sok lépcsőn, aztán pedig kinéztünk a messzelátó tetjéről :) Nagyon fújt a szél ezért sokat nem maradhatunk ott, de lefelé menet is énekeltünk még együtt, illetve az alján lévő kis játszótéren is játszottunk még egy kicsit. A lényeg persze, hogy együtt voltunk és kicsit kimozdultunk, és bátran mondhatjuk, hogy én mozgatom és tartom össze a családot. Mindenki várja sz újjab ötletemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése