Nyaffi

Ez lett a nevem. A szaffi után, de azért ebben a formában mert már több mint egy hete, folyamatosan nyügös vagyok, sikítok, hisztizek és nyafogok. Nyaffi :) Oké oké, hogy jönnek azok a fogak, és nem kellemes érzés, de anya már lassan minden türelmi tartalékát felélte. Jól indult a nap a közértben és a játszótéren, büszke is volt anya rám, milyen ügyesen eljátszottam a homokózoban a kislányokkal és fiúkkal. Aztán jött a délután amikor is tegnapi pajtim Marci jött át hozzánk és már nem lehetett annyira büszke rám. Nem akartam odadni a játékaimat, hisztiztem, néha még meg is csaptam őt :( Egyszóval nem hiszem, hogy ma nagyon megszeretett volna Marci, de reméljük még azért jönni fog. Ettünk együtt finom főtt kukoricát, de kép sajnos nem készülhetett mert egyikük sem szerette volna. Hát van ez így.... Anya már látja maga előtt amikor az óvodában/iskolában a szülői értekezleten megkérdezik: És ki a Németh Franciska anyukája? Ő pedig lesütött szemekkel, lehajtott fejjel próbál elbújni és elhaló hangon megszólal: én lennék... :) Van mit fejlődnőm a magatartásom terén, de rajta vannak az ügyön. Orsi azt mondta, életre való vagyok :) Hát igen így is mondhatjuk. Mielőtt Marciék érkeztek csináltunk nekem egy Lilifee-s tetoválást, ami nagyon jól sikerült (és a kádban fürdésnél hála istennek le is jött) ott vírított a karomon egész nap.

Franci

Csend van, nyugalom, Franci már alszik az ágyban. YES :) Ezt a napot is túléltük!

Íme a tetkóm:

A kép érdekessége, hogy én készítettem, magamról :)