2010/02/17

Család egyesítés Törökországban!




Sziasztok!

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy meglátogattuk a papit Törökországban, az edzőtábor szünetében. Hat felejthetetlen napot töltöttünk együtt Antalya-ban :) Igyekszem röviden, elmeséli nektek az utazásunkat.
Nos, mivel ez volt a harmadik repülős utam, szinte már rutinos repülősnek számítok :) Így azt most nem részletezném. Késő este érkeztünk Antalya-ba és ahogy kitoltuk a csomagjainak ott vár minket a papi! Jaj de jó volt újra látni :)))) Gyorsan taxiba szálltunk és pár perc múlva meg is érkeztünk egy hatalmas szállodába. Én nagyon oda voltam érte, mert rengeteg ember volt, mindig nyüzsögtek körülöttem. Elfoglaltuk a kis családi szobánkat ami két szobából állt, így bőven volt hely mindenkinek. Klassz kis ágyikót kaptam, amiben jó nagyokat aludtam is ám. Másnap reggel szembesültem a hatalmas büfével és azzal, hogy mi is az az all inclusive :) Az azt jelenti, hogy akkor és annyit eszel amennyit szeretnél! Tudtok ennél szuperebb találmányt?! A lényeg, hogy a mamiék ezt annyira nem élvezhették, mert az etetőszék nem volt valami biztonságos, így ölben ülve ettem. Vagyis amíg az egyik szülő gyorsan választott és evett addig a másik velem foglalkozott, majd fordítva. Ugyanis amint befejeztem a kaját, már rohantam is mindenfelé. Ezt hívta a papi fitness étkezésnek, mármint nekik volt fitness :) Ami a kaját illeti, mami nem bízta a véletlenre, bepakolta az összes itthoni kaját a bőröndbe, sőt még az innivalót is!!!! Igen, tudom, hogy ez szerintetek is túlzás de ő nem szerettte volna, ha valami bajom lesz az ottani ételektől, italoktól, hasmenés, hányás stb....Köszi mami így utólag, mert nem lett. Ímádom a törököket, mert olyan barátságosak voltak, mindenki ölelgetett puszilgatott, nagyon oda voltak értem. És én ezt maximálisan élveztem :) Mentem a folyósokon és mindenkinek dobáltam a puszikat, integettem alig vártam, hogy valaki észrevegyen. Első nap volt a legrosszabb idő, picit csepergett az eső is de a következő napokban 18-20 fok volt végig! De szép is volt... Szóval először még beöltözve mentünk le a tengerpartra. Hoppá én még olyat nem is láttam! Bizony most láttam először ilyen hatalmas hullámzó vizet, de nem hogy megijedtem volna tőle, hanem úgy kellett, hogy vissza fogjanak! Nagyon izgalmas volt. Másnap már egy homokozó szettel mentük le a partra és pulóverben. Micsoda jó móka a homokozás! A papi leglább annyira élvezte mint én. Ő folyton szép várakat akart építeni amiket én azonnal leromboltam. A maminak viszott tetszett a dolog, mert már látja, hogy milyen jól elszórakozunk a papival a tengerparton így ha majd legközelebb nyaralni megyünk ő zavartalanul napozhat :) De más is lehet a parton csinálni például kavicsot dobálni a vizben, ezt apa tanította, vagy kagylót szedni a kis vödörbe ezt anya. Minden délelőtt és délután kint voltunk a parton a jó sós levegőn. Picit fújt a szél néha, de volt, hogy jobban sütött a nap így sosem fáztunk. A szobában fent kimondottan meleg volt, volt, hogy nyitott ablaknál aludtam. Aztán tudtam még hintázni, de inkább persze csúszdáztam. Sőt már oda is egyedül tudok felmászni. A legjobb dolog viszont kérdés nélkül a mini disco volt. Minden este 20:15-kor kezdődött és egyszer véletlenül lekeveredtünk. Egy nagy teremben ültek a szülők, a színpadon a gyerekek táncoltak, szólt a zene és villogtak a színes fények. Amikor én ezt megláttam, abban a pillantban tudtam, hogy ezt nekem találták ki! Egyből fel a színpadra és elkezdtem rázni :) Végig a fényeket néztem annyira lenyűgöztek engem. A nagyobb gyerekeket próbáltam utánozni akik a tanult koerográfiát nyomták :) Papiék milyen jól szórakoztak :))) Utólsó este pedig az elejétől a végéig ott lehettem. Azt lestem, hogy az első sorban mennyien figyelnek és tapsolnak és ha tetszett nekik, akkor volt ám tánc, de még milyen!!! Annyira belefeletkeztem, hogy fejjel le is estem a színpadról, de a papi az utolsó pillantban elkapott a lábamnál fogva..jajjj de megijedtem. De utána ment minden tovább :)
Annyi mindent tudnék még mesélni, de igyekszem azért a fontos dolgoknál maradni. A fontos pedig az volt, hogy együtt lehettem a papival és a mamival így hármasban hat napig éjjel-nappal. Ez felbecsülhetetlen volt mindenkinek. Annyira jól éreztem magamat, majd a képeken is látjátok, nagyon sajnáltuk, hogy haza kellett jönnünk... Volt a végén egy kis szomorkodás, sírás, de én megvigasztalatam a reptéren a mamit. Amikor láttam, hogy sírt akkor én puszit adtam neki :((( Nem volt jó elbúcsuzni a papitól, tudtuk, hogy nehéz lesz és sajnos neki maradnia kellett. Már most nagyon hiányzik nekünk, de köszönjük neki ezt a mesébe illő kis család egyesítést! See you in Tomi Tomszk :)


Mami kedvenc képe

                                          Lapátra fel!


A mi hatalmas szállodánk

Papi ne szóríts ennyire...
 
                                    Így homokozunk mi

Te is arra gondolsz amire én?!


        
                                                     A disco-ban a szinpadon :)))
                                           Ez most csak álmodom ugye?!
            Tapsoljuk meg magunkat!

            Jó anya, téged is szeretlek....

Nézd még ezt is találtam...
Mami kedvenc képe 2.
Úgy elálmosodtam....

Így teljes a család :)

4 megjegyzés:

  1. Szia Franci! :)

    Már régóta olvasgatlak! Örülök, hogy ilyen szuper volt a kiruccanásotok! :) Tavaly nyáron mi is úgy mentünk nyaralni, hogy egy bőrönd csak a bébiétellel, és innivalóval volt tele! :D Mintha ott nem lehetett volna ilyeneket kapni... :)
    Írj gyakran, mert jó olvasni! :)

    Regi

    VálaszTörlés
  2. Kedves Regi!

    Örölünk, hogy nem csak mi vagyunk ilyen, háborodottak, hogy bébiételell megyünk nyaralni :)
    Köszi, hogy írtál nekünk!

    Üdv: Franci

    VálaszTörlés
  3. Szia Franci, jó, hogy újra itthon vagy. Kár, hogy mire felérek Budapestre lakni, Te majd pont kiköltözöl Papidhoz Tomszkba. Te, ezek a szülők annyira elintézik nekünk....:-)
    Azért nyáron ugye találkozunk már végre....:-)
    ...és köszi az üzidet, így utólag is.

    VálaszTörlés
  4. Ne is mondd Lili! Ez az állandó költözgetés.....:) Én remélem, hogy találkozunk még addig esetleg. Egy hónap múlva megyünk Tomszkba. Majd anyukáink telefonon megbeszélik!

    Addig is puszi!

    Ja és nagyon vagány a nyakláncos fotód a blogon :)

    VálaszTörlés