Az én szuper kislányom

Franci engedélyével ma én írok nektek. Délelőtt kimenőt kaptam egy kis manikűrre, és olyan jól esnek ezek a dolgok néha, ha csak egy órácskára is de kicsit kimozdulok. Addig a  húgom vigyázott dundira. Sokat játszottak Annával de aludni azt persze nem akart vele. Amikor hazaértem letettem. Annyira szeretni a húgaimat, szinte már remeg ha látja, hogy jönnek. Olyan mintha a kis tesójuk lenne, mindig megszeretgetik, játszanak vele, persze a hiperszuper telefonjukat is kedvelni, no meg a hatalmas táskájukat amiben lehet kutatni :) Délután pedig ebéd után kivettem kicsit sétálni, és tesztelni az új hótaposót amit tegnap kapott Klári nagyitól. Eddig jelesre vizsgázott a cipő, hiszen még a 30-40 cm-es havat is jól bírta :) Nagyon ügyesen jön megy már az utcán is, nálunk ritkán járnak autók ezért rohangálhat mindenfele. Imádja taposni a havat és mindenkinek integet az utcán. Az abszolut kedvenc viszont a kertben való lépcsőzés, amit néha már nem bírok, de ő odavan érte. Amikor kicsit már elfáradtam és csak egy kézzel fogtam a kezét, akkor ő másikkal megkapaszkodott a korlátba. Olyan természetesen csinálta, hogy csak pislogtam :) Ügyes! Napról napra ügyesedik én is észre veszem. Ma reggel például lábújj hegyen közlekedett a lakásban! Kitől látta vajon ezt?! A nagy séta után pedig együtt leültünk és virslit eszegettünk. Az ölembe ült, nyúlt a kis kezével a virsliért, utána a kenyérért, ami külön neki oda volt adagolva. Micsoda nagylány már együtt tudunk uzsonnázni :) Szuper érzés. Igazi kis társam ő, most, hogy Norbi nincs itthon. Mindent együtt csinálunk, és én nagyon élvezem. Egy ilyen tökéletes kis nap után, mindig azt gondolom, hogy nekem ennél több nem is kell. Persze apa. De különben minden tökéletes. És én olyan hálás vagyok a kis családomért.

Anya