Kukucskálók köszi :)

Hát nem is tudjuk hol kezdjük... Mondjuk ott, hogy örülünk, hogy feldobtuk ezt a témát. Nem gondoltuk volna, hogy ennyien olvassátok és követitek a kis dolgos mindennapjainkat :) Pedig a számok ezt mutatták, de azok csak számok. Köszi mégegyszer, hogy írtatok ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Jó érzés volt látni, hogy ennyien gondoltok ránk, vagy olvastok minket. Nem mintha ez változtatna bármit is az eddigi hangvételen. Ja igen páran jeleztétek, hogy próbáltatok írni a megjegyzésbe de nem sikerül, sajnos tudom nekem sem mindig jön össze. Kapatm egy email-t egy számomra ismeretlen fiútól, gondoltam ezt még megosztom veletek:

"Kedves Barbi! Nem fogadta a rendszer a kommentem, ezért e pár sor így, a lapodon/otokon talált e-mail címre. Csak mert pár pasi is bizti nézegeti a lapot, de mi lustábbak vagyunk, ezért ritkán kommentezünk:) A lényeg: véletlenül találtam a lapodra az iwiw-en, s onnan jutottam a dudli-blogra. S ami a leglényegesebb: nagyon pozitívan csalódtam:) Csodás anyuka lehetsz, Francinak szuper gyerekkora lesz! S ami az anyukáját illeti: nekem így, anyuként és egy érett nőként milliószor jobban tetszel, mint anno, ahogyan megjelentél/jelenítettek a reflektorfényben. /Magam is a médiavilágban élek, ezért is tartom nagyra, hogy nem merültél el a kommunikáció mocsarában!/ Egykor csak, mint bombajó csajra tekintettem rád, most viszont annál sokkal többre is tartalak!:) Így, ismeretlenül is üdvözöl: Atti, Szegedről / néha Bp-ről, Veszprémből, Nyíregyházáról, ill. Münchenből.../"

Köszönjük :))))))

Aki pedig nem fedte fel kílétét, az is kukocskáljon csak tovább nyugodtan!

B./F.