Hello!
Sajnos Anna visszament a bázisra, véget ért a pár napos vizit. Viszont hazajött cserébe a papi! Hurrrá! Nem engedünk vissza a korházba újra :) Anya ma délután hazafeléjövet beugrott cipőt venni nekem, ugyanis egy cipőm van, és már az sem jön rám (17/18 számozású). Vett egy aranyos kis cipőcskét 18-ast gondolta biztos jó lesz. Aha. Majdnem. A nagy lábújjamra ment fel :) Kicsit mérges lett így hát beültetett a kocsiba és megsem álltunk a cipőboltig. Húú jó kis hely! Majd megkezdődött a nagy cipő próbálás. Gondolta kicseréljük egy számmal nagyobbra egy 19-es re. Hát abba sem ment bele a lábam. Jött a 20-as ami megfelelőnek tűnt, bár ez sem egyszerűen. A próbléma a következő: annyira magas rüsztöm van (anya megjegyzése: köszi focista papi), hogy képtelenség bármibe is beletuszkolni. Aztán meg ott vannak azok a husis lábújjak, amiket az istenért nem akarok kinyújtani. A lényeg, hogy kicseréltük a cipőmet és mellé vettünk egy csizmát is. Nagyon vagány. Viszont teljesen nem tudom felhúzni a cipzárt, mert valami anorexiás, soványka lábára készült :)) Nem az én vádlimra. Mindegy anya kicsit leizzadt és azt mondta ez is jöhet. Viszont levenni már nem volt kedvünk, ezért a pénztárnál engem is lehúztak a vonalkóddal együtt, de jó buli volt. Én egy fiúknak való pókemberes cipőt szorongattam végig de hát anyának nem tetszett. A boltban olvadoztak tőlem az eladónénik de hát nem is csoda, nem láttak még egy ilyen vigyori bohócot....
Pusz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése