2010/02/28

Volt már jobb napunk is....

Hello!

Ma én írok nektek, mert Franci beteg. Egész pontosan náthás. Mintha ez még nem lenne elég, mindkét szeme könnyezik :( Vagy elkaptunk valami kötőhártya gyuszit, vagy huzatot kapott a kis drágám szeme. Nem ezt terveztük mára..... Hanem egy várva várt találkozást Lizivel és családjával. Milyen csudi jó lett volna ez a délután így együtt, mindegy hamar összekapjuk magunkat és nemsokára megyünk!
Ráadásul egyedül baromi nehéz becseppenteni az orrába vagy a szemébe. Az orrszívásról már is beszéljünk....próbáltam lefogni szegényt, torka szakadtából üvöltőtt...hagyjuk. Ketten is kevesen lennénk erre a mutatványra. Inkább nem panaszkodom egy jó ideig elkerült minket a nátha, azt hiszem tavaly nyáron kellett utoljára orrot szívni. Remélem gyorsan túl leszünk rajta. Hogy valami pozítivat is elmlítsek, ma először határozott válaszolt a következő kérdésre: Hány éves vagy? EGY!!!! És hozzá mutatja is :) Egyem meg a szivét, olyan drága. Ezt a héten tanultuk, csak eddig kettőt mondott, ezt kellett picit csiszolni. Most végre alszik, ugyhogy megyek zuhanyzom egyet, és felöltözöm így délután 5 körül :)))))) Gondolom sokan ismeritek ezt az érzést. Amikor beteg akkor mégjobban csimpaszkodik és még a Wc-re is együtt megyünk ilyenkor. Így sok mindenre nem jut idő.... De nem érdekes csak ne legyen beteg. Ahogy papis mondaná: Egészség legyen a többit megoldjuk!

Pusz

Anya

2010/02/26

Zongora

Sziasztok!

Tegnap péntek volt, tehát ebéd Fecóval. Most már egyáltalán nem maradok nyugton az étteremben, egy percre sem ülök le, kivéve ha a zongoráról van szó. Mivel már mindenki ismer itt engem, így megengedik, hogy oda üljek és egy kicsit nyomogassa a billentyűket. Nagyon tetszik, hogy olyan szép hangja van és imádok rajta klimpírozni egy kicsit. (Anya megjegyzése: kösd fel a gatyát papi, ha éppen nem magyarázni fog, akkor zongorázik majd a lányunk) Sőt annyira benfentes vagyok, hogyha megérkezik a zongorista néni már messziről integet nekem, és azt is engedi hogy, nyomogassam a billentyűket miközben ő játszik :) Azt mondta a múltkor, hogy látszik rajtam már most, hogy élvezem és milyen áhítattal csodálom a zongorát. Majd elválik....... :)









2010/02/25

Bemutatom Lillifee-t

Sziasztok!


Bemutatom nektek a mostanság kedvenc babámat: Lilifee- hercegnőt. Elég sok babám van, mert imádom őket, hordozni, etetni, puszilgatni. De ő a legújabb szerzeményem. Azért olyan kedves nekem, mert én választottam :) Bizony, amikor Istanbulban a reptéren szálltunk át a mamival, azt mondta, hogy válaszhatok valamit a duty free játékboltból, mert nagyon ügyes kislány voltam. Bementünk és rögtön ezt a nem kis méretű babát vettem le a polcról. Volt ebből kisebb is, de nem hagytam magamat rábeszélni :) Ha én választhatok akkor a legnagyobb kell!!!! Hiába mondta, hogy nézzek még körül háha valami más is megtettszik, nekem csak ez kellett. Olyan büszkén cipeltem végig a reptéren a gépig (majdnem akkora mint én), hogy, mindenki megfordult és mosolygott egyet :) Azóta elválaszthatalanok vagyunk, én és Lillifee.

Franciska

2010/02/24

Apa hiány



Nem szoktunk igazóból siránkozni, és sajnáltatni magunkat, de........ Igen is, hiányzik nekünk apa! Bár lassan megszoktuk az ide-oda jövés menést, hogy hol van hol nincs attól még minden nap érezzük hogy rossz, hogy nincs velünk. De mivel mindennap beszélünk vele akár többször is, így mindenről beszámolunk neki. Nem akarjuk semmiből kihagyni. Már pedig mindennap van újdonság velem kapcsolatban :) A mami például elküldte neki, hogy milyen szavakat mondtam ma. Meg hasonlók :) Várjuk már a közös kis életünket Tomszkban. Ott olyan nyugis minden. Kicsit vidéki, kicsit orosz de együtt a csoda család és ez a fontos. Mert apa szerint mi azok vagyunk csoda család, és apának mindig igaza van! Na jó ne legyünk ennyire csöpögősek a mami azt nem szereti... Hiszen mi kemény csajok vagyunk :)


2010/02/23

Uptown girl

Üdv mindenkinek!

Ma gondoltunk egyet és délután bementük a belvárosba. Szeretünk itthon az utcában sétálgatni, de néha olyan jó kicsit a nyüzsiben! Először is vettünk nekem két pizsamát + body-kat. Az üzletben rohangáltam, minden plüss nyuszit összegyűjtöttem. A mami pedig háromszor is mozgólépcsőzőtt a kedvemért :) Aztán picit sétáltam a Vörösmarty téren, majdnem elkötöttem egy biciklit, és megnézhettem a földalattit is. Húúú de hangos volt!!! Majd a Gerbeaud cukiban ettek mamiék egy finom dobos tortát én pedig kekszet. Ott ismerkedtem meg egy török kisfiúval aki a saját kekszét is felájánlotta nekem :) Imádom a belvárost! Annyi ember, üzlet, fények, weyou BUDAPEST!

F.













2010/02/22

Hétfő

Sziasztok!

Egy teljesen átlagos hétfőt mutatok be ma nektek. A reggeli után mindig játék következik, ami természetesen nem abból áll, hogy szépen játszom a nappaliban a játékaimmal, sokkal inkább mondjuk a gardróbom kipakolása :) Van ott ugyanis egy meseszép szivecskés mellény, amit Annától kaptam Németországból. Kicsit nagy rám még,98-as méretű (én most 80-ast hordok) de engem ez nem zavar! Minden nap előveszem és felpróbálom :) Ez a kedvencem. Kezdek ragaszkodni ruhadarabokhoz, van egy picit kinőtt piros kardigánom, azt akrtam felvenni Törökországban mindennap :) A divatbemutató után következett egy kis házimunka, abból is a kedvencem: a mosás. Ebben nagyon jó vagyok. Ki-be pakolni a ruhákat, elindítani a gépet, segíteni a teregetésben, elég lelkes vagyok ha erről van szó. Aztán következett az ebéd. Bár nagyon ügyesen iszom egyedül a cumiból és egyedül is tudok enni már egy csomó mindent a mami most nincs megelégedve velem.
 Eddig hatalmas étvágyam volt, de a főtételekért most nem nagyon rajongok. Viszont ezeket bármikor megeszem: banán (egyedül harapva), kenyér minden mennyiségben, virsli, pogácsa, keksz. Minden amit magamnak tudok adagolni egyedül. De ha főzelékről van szó, akkor a felét eszem az eddigi adagnak :( Pedig a mami próbálkozik. Igaz nem egy konyhatündér, de nem nagyon ízlik mostanában semmi. Még a bébi étel sem. Pedig abból eddig voltak kedvenceim. És mivel a mami nem főz mindennap, (anya hozzászólása: aki az én gyerekem mellett mindennap főz, úgy hogy egyedül van, segítség nélkül annak egy szobrot felhúzok ide a kertbe:))) ezért jó volt ha legalább a biospagettit befaltam. Hiába főzött nekem, spenótot, sütőtököt és hasonló finomságokat, nem kellenek nekem. És támadt is egy gondolatom! Arra kérlek benneteket kis barátaim, hogy ha van kedvenc ételetek, amit a mamitok készít nektek, küldjétek el a receptet (vagy megjegyzésbe vagy emailen), hátha én is szeretni fogom. Csak egyre figyeljetek ne legyen benne tej! Várom a finomabbnál finomabb ötleteket :)

Előre is köszi:

F.

                                                         Az a bizonyos mellény :))))

                                            Aha így beállítom a mosógépet....

Ellenőrzöm a ruhákat!!!!! 

Húú de szomjas vagyok!


2010/02/20

Van egy szülinaposunk!

Nagyon nagyon boldog 24. -ik szülinapot kívánunk Eszti nagynéni :) Isten éltessen sokáig!!!!!





2010/02/19

Posh baby :)


Tudok ám nagyon csini is lenni. Alapból én egy igazi farmeres, sportcipős csaj vagyok, mint az anyukám. De néha én is szeretek szoknyában, csizmában és csinos kabátban jönni menni. Mint például ma. Fecóval ebédeltünk aki, csak annyit mondott, hogy tiszta Jackie Kennedy vagyok :) Aztán mivel nem fáradtam eléggé el az étteremben, úgy döntöttünk, hogy hazafelé benézünk a nagyihoz egy puszira. Na ott aztán rohangáltam még egy sort, és persze ő sem hagytam szó nélkül a mai öltözetemet. És én szeretem ha dicsérnek, mint minden lány.

F.

2010/02/18

Vissza a régi kerékvágásba


Folytatódnak a hétköznapok. Nincs már se tenger, se napsütés, se kész ebéd, se apa. Nem könnyű vissza rázódni a mindennapokba, egy ilyen fantasztikus nyaralás után.Ma találtunk egy dobozt, amibe szépen bele tehettük a kagylókat, amiket a tengerparton szedtünk. Legalább egy picit, megint ott érezhettük magunkat....

2010/02/17

Család egyesítés Törökországban!




Sziasztok!

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy meglátogattuk a papit Törökországban, az edzőtábor szünetében. Hat felejthetetlen napot töltöttünk együtt Antalya-ban :) Igyekszem röviden, elmeséli nektek az utazásunkat.
Nos, mivel ez volt a harmadik repülős utam, szinte már rutinos repülősnek számítok :) Így azt most nem részletezném. Késő este érkeztünk Antalya-ba és ahogy kitoltuk a csomagjainak ott vár minket a papi! Jaj de jó volt újra látni :)))) Gyorsan taxiba szálltunk és pár perc múlva meg is érkeztünk egy hatalmas szállodába. Én nagyon oda voltam érte, mert rengeteg ember volt, mindig nyüzsögtek körülöttem. Elfoglaltuk a kis családi szobánkat ami két szobából állt, így bőven volt hely mindenkinek. Klassz kis ágyikót kaptam, amiben jó nagyokat aludtam is ám. Másnap reggel szembesültem a hatalmas büfével és azzal, hogy mi is az az all inclusive :) Az azt jelenti, hogy akkor és annyit eszel amennyit szeretnél! Tudtok ennél szuperebb találmányt?! A lényeg, hogy a mamiék ezt annyira nem élvezhették, mert az etetőszék nem volt valami biztonságos, így ölben ülve ettem. Vagyis amíg az egyik szülő gyorsan választott és evett addig a másik velem foglalkozott, majd fordítva. Ugyanis amint befejeztem a kaját, már rohantam is mindenfelé. Ezt hívta a papi fitness étkezésnek, mármint nekik volt fitness :) Ami a kaját illeti, mami nem bízta a véletlenre, bepakolta az összes itthoni kaját a bőröndbe, sőt még az innivalót is!!!! Igen, tudom, hogy ez szerintetek is túlzás de ő nem szerettte volna, ha valami bajom lesz az ottani ételektől, italoktól, hasmenés, hányás stb....Köszi mami így utólag, mert nem lett. Ímádom a törököket, mert olyan barátságosak voltak, mindenki ölelgetett puszilgatott, nagyon oda voltak értem. És én ezt maximálisan élveztem :) Mentem a folyósokon és mindenkinek dobáltam a puszikat, integettem alig vártam, hogy valaki észrevegyen. Első nap volt a legrosszabb idő, picit csepergett az eső is de a következő napokban 18-20 fok volt végig! De szép is volt... Szóval először még beöltözve mentünk le a tengerpartra. Hoppá én még olyat nem is láttam! Bizony most láttam először ilyen hatalmas hullámzó vizet, de nem hogy megijedtem volna tőle, hanem úgy kellett, hogy vissza fogjanak! Nagyon izgalmas volt. Másnap már egy homokozó szettel mentük le a partra és pulóverben. Micsoda jó móka a homokozás! A papi leglább annyira élvezte mint én. Ő folyton szép várakat akart építeni amiket én azonnal leromboltam. A maminak viszott tetszett a dolog, mert már látja, hogy milyen jól elszórakozunk a papival a tengerparton így ha majd legközelebb nyaralni megyünk ő zavartalanul napozhat :) De más is lehet a parton csinálni például kavicsot dobálni a vizben, ezt apa tanította, vagy kagylót szedni a kis vödörbe ezt anya. Minden délelőtt és délután kint voltunk a parton a jó sós levegőn. Picit fújt a szél néha, de volt, hogy jobban sütött a nap így sosem fáztunk. A szobában fent kimondottan meleg volt, volt, hogy nyitott ablaknál aludtam. Aztán tudtam még hintázni, de inkább persze csúszdáztam. Sőt már oda is egyedül tudok felmászni. A legjobb dolog viszont kérdés nélkül a mini disco volt. Minden este 20:15-kor kezdődött és egyszer véletlenül lekeveredtünk. Egy nagy teremben ültek a szülők, a színpadon a gyerekek táncoltak, szólt a zene és villogtak a színes fények. Amikor én ezt megláttam, abban a pillantban tudtam, hogy ezt nekem találták ki! Egyből fel a színpadra és elkezdtem rázni :) Végig a fényeket néztem annyira lenyűgöztek engem. A nagyobb gyerekeket próbáltam utánozni akik a tanult koerográfiát nyomták :) Papiék milyen jól szórakoztak :))) Utólsó este pedig az elejétől a végéig ott lehettem. Azt lestem, hogy az első sorban mennyien figyelnek és tapsolnak és ha tetszett nekik, akkor volt ám tánc, de még milyen!!! Annyira belefeletkeztem, hogy fejjel le is estem a színpadról, de a papi az utolsó pillantban elkapott a lábamnál fogva..jajjj de megijedtem. De utána ment minden tovább :)
Annyi mindent tudnék még mesélni, de igyekszem azért a fontos dolgoknál maradni. A fontos pedig az volt, hogy együtt lehettem a papival és a mamival így hármasban hat napig éjjel-nappal. Ez felbecsülhetetlen volt mindenkinek. Annyira jól éreztem magamat, majd a képeken is látjátok, nagyon sajnáltuk, hogy haza kellett jönnünk... Volt a végén egy kis szomorkodás, sírás, de én megvigasztalatam a reptéren a mamit. Amikor láttam, hogy sírt akkor én puszit adtam neki :((( Nem volt jó elbúcsuzni a papitól, tudtuk, hogy nehéz lesz és sajnos neki maradnia kellett. Már most nagyon hiányzik nekünk, de köszönjük neki ezt a mesébe illő kis család egyesítést! See you in Tomi Tomszk :)


Mami kedvenc képe

                                          Lapátra fel!


A mi hatalmas szállodánk

Papi ne szóríts ennyire...
 
                                    Így homokozunk mi

Te is arra gondolsz amire én?!


        
                                                     A disco-ban a szinpadon :)))
                                           Ez most csak álmodom ugye?!
            Tapsoljuk meg magunkat!

            Jó anya, téged is szeretlek....

Nézd még ezt is találtam...
Mami kedvenc képe 2.
Úgy elálmosodtam....

Így teljes a család :)

2010/02/10

Elutazunk :)

Sziasztok!

Ma útra kelünk és meglátogatjuk a papit az edzőtáborban, mert kapott 6 nap szünetet. Hurrá!!! Utazunk, jaj de szeretem a készülődést, pakolást... Én magam tettem be a böröndbe a ruhácskáimat, a mami nem is kérte, de én segítetem neki.
Szóval egy hét múlva jelentkezem újra, addig is vigyázzatok magatokra, és ígérem mindenről részletesen beszámolok.

See you soon:
Franciska


2010/02/09

Nem akarok dicsekedni, de.....

Sziasztok!

Hadd osszam meg veletek, hogy miért olyan büszke rám a mami. Pár napja kifigyelt egy képesség fejlesztő játszóházat, tőlünk pár saroknyira. Utána érdeklődött és végül elvitt ide egy képesség felmérésre, puszta kiváncsiságból. Ahogy megérkeztünk nagyon megtetszett a hely, hiszen rengeteg játék volt. Amíg a mami a nénivel beszélgetett, közben nekem csak játszanom kellett ennyi volt a dolgom. Mindig mutatott valami nagyon klassz logikai játékot és én szépen tettem a dolgomat. Kellett építenem, firkálnom papírra, összetenni a kockákat, eldugott dolgokat én megkesestem, figyelte a mozgásomat, a reakciómat és hasonlók. Ő pedig folyamatosan írt valamit a füzetébe. Jaj nagyon jól éreztem magam, mindent kipróbáltam amit lehetett. A végén kaptam egy matricát, a mami pedig egy kis dossziét az értékeléssel... Na jó elárulom nektek, hogy maximális pontszámot kaptam 100/100 pontot :)))) Jaj de büszke volt rám a mami, nem mintha nem lenne az máskor is, de most láttam, hogy felcsillant a szeme amikor meglátta. Mindketten örülünk, hogy elmentünk, mert jól éreztük magunkat és hatalmas puszikat kaptam utána.
Már ezért megérte :)

Franci

2010/02/08

Az én szuper kislányom

Franci engedélyével ma én írok nektek. Délelőtt kimenőt kaptam egy kis manikűrre, és olyan jól esnek ezek a dolgok néha, ha csak egy órácskára is de kicsit kimozdulok. Addig a  húgom vigyázott dundira. Sokat játszottak Annával de aludni azt persze nem akart vele. Amikor hazaértem letettem. Annyira szeretni a húgaimat, szinte már remeg ha látja, hogy jönnek. Olyan mintha a kis tesójuk lenne, mindig megszeretgetik, játszanak vele, persze a hiperszuper telefonjukat is kedvelni, no meg a hatalmas táskájukat amiben lehet kutatni :) Délután pedig ebéd után kivettem kicsit sétálni, és tesztelni az új hótaposót amit tegnap kapott Klári nagyitól. Eddig jelesre vizsgázott a cipő, hiszen még a 30-40 cm-es havat is jól bírta :) Nagyon ügyesen jön megy már az utcán is, nálunk ritkán járnak autók ezért rohangálhat mindenfele. Imádja taposni a havat és mindenkinek integet az utcán. Az abszolut kedvenc viszont a kertben való lépcsőzés, amit néha már nem bírok, de ő odavan érte. Amikor kicsit már elfáradtam és csak egy kézzel fogtam a kezét, akkor ő másikkal megkapaszkodott a korlátba. Olyan természetesen csinálta, hogy csak pislogtam :) Ügyes! Napról napra ügyesedik én is észre veszem. Ma reggel például lábújj hegyen közlekedett a lakásban! Kitől látta vajon ezt?! A nagy séta után pedig együtt leültünk és virslit eszegettünk. Az ölembe ült, nyúlt a kis kezével a virsliért, utána a kenyérért, ami külön neki oda volt adagolva. Micsoda nagylány már együtt tudunk uzsonnázni :) Szuper érzés. Igazi kis társam ő, most, hogy Norbi nincs itthon. Mindent együtt csinálunk, és én nagyon élvezem. Egy ilyen tökéletes kis nap után, mindig azt gondolom, hogy nekem ennél több nem is kell. Persze apa. De különben minden tökéletes. És én olyan hálás vagyok a kis családomért.

Anya

2010/02/06

Normafa

Betartotta ígéretét anya és ma elmentünk szánkózni a Normafához. Csatlakozott hozzánk, Fecó keresztapa is, ő húzott engem a szupi kis szánkómban. Mindenki irigykedve nézete a kibélelt jó kis meleg helyemet, mondták is sokan: Így könnyű! Rengeteg gyerek volt, kutyus sőt még lovakat is láttam hatalmasak voltak. Megint sikerült felborultam, és most már zokon vettem egy picit... De utána kicsit gyorsabban húztak a szánkóval, és mindent elfelejtettem :) Végre rájöttek, hogy gyorsan szeretek menni, nem bírom ha csiga tempóban haladunk! Elég hideg volt egy óra után, ezért beültünk melegedni és kajálni kicsit. Húúú de éhes voltam annyi sültkrumplit ettem és halat, hogy csak na! A nagy szánkózás után meg is érdemeltem szerintem. Hazafelé pedig aludtam egyet a kocsiban. De gysorsan elrepült ez a nap is :)